2010. június 16.

The Unbending Trees: Mindenféle művészhiszti nélkül

Idén is megrendezésre kerül a Múzeumok Éjszakája Június 19-én, amikor is egyetlen jegy megvásárlásával megtekinthetünk annyi múzeumot amennyi csak belefér az időnkbe. A kiállításokon bemutatott műtárgyakon kívül, koncertekkel is várják a kikapcsolódni vágyókat, de garantáltan nem egy üveglapon keresztül. Kedvenc budapesti rendezvényünk idén is megtisztelte The Unbending Trees-t a meghívással, akik fél 9-től lesznek láthatóak és hallhatóak a Ludwig Múzeumban. Hajós Dévényi Kristóffal, az énekessel beszélgettem tervekről, a múltról és közelgő fellépésükről.

Miért ez a nevetek? (The Unbending Trees=magyarul  az elhajlíthatatlan fák?) Kapcsolatban van e a stílusotok melletti elhatározottsággal?
- A nevünket zenei atyánk, Ben Watt adta, mert egy egyszerű szerzőpáros voltunk csak, amikor lemezszerződést kínált nekünk, nevünk sem volt. Természetesen nem ez volt az egyetlen ötlet, de ennek ragadott meg a hangulata minket leginkább. Van benne egyfajta elhatározottság, de ugyanakkor mindenki tudja, hogy mi történik a szélben azokkal a fákkal, amik nem hajlanak.

Kiket akartok megszólítani a zenétekkel, ki a célközönség, hogyan tudnád behatárolni?
- Nem célzunk. Akit kell, azt megérinti amit csinálunk. Nem megszólítani akarunk, hanem beszélgetni. Mondani valamit, amire reagálnak. Akárki, aki relevánsnak érzi a zenénket és szövegeinket az életében. Nagyon fontos a kommunikáció a közönséggel, fontos az, hogy ne csak hallgassanak. Ilyen csendes, kis közönségnek játszott művészetnél a közvetlenség és a kölcsönösség elengedhetetlen.

Dolgoztatok már együtt Ben Watt feleségével, Tracey Thornnal, a Heaven Street Seven frontemberével, Szűcs Krisztiánnal. Hogy halad az új albumotok? Készítetek-e más előadókkal is felvételeket az új albumra?
- Nem sietünk sehová. Idán pihenő év van, nagyon kevés koncertet vállalunk, és elsősorban a saját életünkre koncentrálunk. Természetesen közben születnek dalok, nem is kevés, de a legközelebbi reális dátum egy lemez megjelentetésére jövő tavasz. Felvettünk egy dalt Bocskor Bíborkával, amely meg is jelent Havasi Balázs Red Symphonic Concert Show című mozifilmjében, illetve DVD-n is július 1-én. Bíborkával nagyon sokat dolgoztunk együtt az elmúlt két évben, én is énekeltem a Magashegyi Undergrounddal, és ő is énekelt velünk rengetegszer az mr2 Akusztiktól a Szigeten át a Zeneakadémiáig. Beszélünk arról, hogy fel lehetne venni a lemezt két nyelven, és akkor a magyar itthon az angol nyelvű kint jelenne meg, de ez még a jövő zenéje.

Milyen számokkal készültök a Múzeumok Éjszakájára?
- Teljesen új setlisttel készültünk, új a dalok sorrendje, előkerültek régi dalok, amiket nem, vagy csak keveset játszottunk és új dalok is. Valamint elbúcsúztunk pár sokat játszott daltól, például a Messaages-től, ami az egyik első dalunk volt, vagy a Pago Pago feldolgozásunktól, ami két éve nyáron a Neoton MTV Iconon nem kis felzúdulást keltett.

2008 és 2009-ben több média is felkapta a neveteket, egyszerre váltatok ismerté a nagy közönség számára, hogyan reagáltátok ezt le? Tettetek-e változtatásokat az építőkritikák hallatán?
- Nem volt egyszerű a hirtelen nagy figyelmet feldolgozni, akármennyire hízelgő is volt. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy ha az ember teljeses munkaidőben dolgozik, akkor az jó eséllyel a földön tartja, akármi is történik közben a zenei életben. Ami a kritikákat illeti, engem igazából a hozzám közelálló emberek véleménye érdekel, az újságíróké nem igazán. Az igazi barát úgyis megmondja a véleményét, nem csak hízeleg.

Manapság sok fiatal hagyja el az országot és próbál szerencsét külföldön. A dalaitok szövege angolul van, ennek is köszönhető a gyors nemzetközi ismereté válás. Mi az ami itthon tart? Nem gondolod, hogy Angliában több eséllyel indulnál?
- Én itt lakom. Eddig ennek még nem éreztem hátrányát, az internet elég sok problémát áthidal. Lehetséges, hogy költséghatékonyabb lenne, de milyen unalmas lenne a világ, ha mindent a lehető legegyszerűbb módon csinálnánk.

Igazán szerencsésnek mondhatod magad, hogy egy olyan emberrel dolgozhatsz együtt aki egyben a példaképed is, milyen kapcsolat alakult ki köztetek az évek alatt?
- Egy teljesen egészséges munkakapcsolat. Ez nem mentes konfliktusoktól, de melyik művész nem vitázik a kiadójával? Igazából még mindig furcsa, hogy egyszercsak megjelenik a levelesládámban egy e-mail az REM menedzserétől, Bertis Downs-tól vagy Ben Watt-tól vagy akár Tracey Thorn-tól (aki ráadásul nemrég feldolgozta a You Are A Lover című dalunkat is a szólólemezén), de szerencsém van olyan tekintetben is, hogy olyan "nagy emberekkel" hozott össze a sors, akik egészen hétköznapi emberekként élik a mindennapjaikat, mindenféle művészhiszti nélkül.

Régebben nyilatkoztad, hogy először történt az "össze verbuválás" és csak ezután ismertétek meg valójában egymást a kollégáiddal. Szerepet játszott-e ez az egyik alapító tag, Háry Péter, és Balahoczky István 2009-es kiválásában az együttesből?
- Balahoczky István nem volt a zenekar tagja, egy próba volt csak, ami után mi úgy döntöttünk, hogy őt szeretnénk, de végül sajnos nem tudta ezt elvállalni. Péter két és fél év után lépett ki, voltak személyes okai is, de zeneileg sem értettünk mindenben egyet. Az elválás viszont mindenféle dráma nélkül zajlott. Most egy olyan négyes alakult ki (Havasi, Gábor Andor - ütős, Honyecz Ferenc - hárfás basszusgitáros), akikkel bármikor bárhova szívesen megyek, öröm együtt zenélni stúdióban vagy színpadon.