2009. december 21. | Egres
Kevés olyan zenekar van, amely miatt emberek százai indulnak el, hóviharban is a Petőfi Csarnokba. A Quimby ezen kevés bandák egyike! Szombat este, ugyanis totális teltházas koncertet adtak a PeCsában. Jellemezhette volna az estét a rossz időjárás és a közlekedési káosz, a késői beengedés, a nagy füst, a rossz sör is, de mindezek ellenére, itt mérgelődő arcot, vagy kedvtelen embert nem láttam. Volt viszont jókedvű nagypapa, 3 unokával, egészen kicsi lány, táncoló anyukával és persze sok-sok vihogó diáklány, de zakós, laptopos üzletembert is láttam.
Az előzenekarként nyomuló PEET az időjárás miatt, épp, hogy beesett a színpadra. A maradék 10-15 perc játékidőt azért ledarálták a srácok. Mi ezt a villám koncertet kihagytuk, de így volt ezzel a havat még magáról le sem rázó közönség nagy része is. (pedig nem rossz a banda, de, talán majd legközelebb..)
Kicsivel fél 10 után, megszólaltak az első akkordok megjelent a zenekar, a közönség nagy örömére és elkezdődött, -máshogy nem tudom kifejezni-, pár óra boldogság. Stílusosan a Zéró dal-al nyitottak, ami közben még sokan keresték helyüket a színpad előtt, de a második dalra abbamaradt a mászkálás és a nagyon jóra sikerült Ajjajjaj következett. Ezután karácsonyi fílinget varázsoltak a PeCsába, a rövidített verziójú csendes éjjel. A számok közötti konferálás pazar volt, a kordonok miatt ugyan elmaradt a klubhangulat, de ezt Tibi közvetlen stílusa enyhítette.
Jöttek a jól bevált klasszikusok, Tibi hol selymesen bizsergető, hol reszelős, -picit Tom Waits-es- hangjával: az Autó egy szerpentinen, a romantikus, összeborulós Most múlik pontosan és a Magamat adom. A legújabb albumról, a Lármagyűjtögető-ről is hallhattunk pár számot, amiket még emésztünk és megszokunk, de így első hallásra is tetszetősek! Szerencsére a Káosz Amigos és a dekadens Unom című opusz sem maradt el. A ruhatárból, kabátban visszaszaladtunk, Hallelujázni, majd kintről, a hóviharból a kiszűrődő Bordély boogie-ra hazamentünk.