2008. november 1. | Országh Kitti

Mit csinál Németh Juci, ha nem pörög?

Budapest belvárosában egy hangulatos, új kávézóban az Astoriánál várom Németh Jucit. Mikor belép, a jellegzetes mosolyáról rögtön megismerem. Integetni kezdek, és mintha ezer éve ismernénk egymást, olyan természetességgel kezeli újkeletű ismeretségünket. Beszélgetés ez a javából, őszinte és máztól mentes.

2004 óta nem vagy az Anima Sound System tagja, egy korszak lezárult. Milyen volt az újrakezdés? Mi történt veled azóta?
- Nagyon sok minden. Amit kiemelnék, mert igazi újdonság volt, az az, hogy elkezdtem dolgozni a Magyar Televízióban. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen módon kapcsolatba kerülök a médiával, de aztán úgy alakult, hogy egy castingon beválogattak a Kultúrház című műsorba, mint műsorvezető. Két évig dolgoztam ott, aztán egy másik műsorban is egy évig. Nagyon szerettem, érdekes, izgalmas világ, főleg, mert hagyták, hogy olyan  legyek, amilyen vagyok.  De a tv-s időszak most lezárult, mert hiányozni kezdett a zene.

Elképesztően sokszínű egyéniség vagy. Zene, film, műsorvezetés, honnan ez a rengeteg energia?
- Sokszor én is elcsodálkozom, hogy „jéé, már ezt is, meg ezt is csinálom, csináltam”. Nem tudom. Valóban nagyon energikus vagyok, de megérzem ám azt is, amikor nagyon nem. Elemzem, analizálom a dolgokat apró részekig. Ha bekerülhetek egy Jancsó-filmbe, TÁP Színházba, miért ne? Megtalálnak a feladatok, lehetőségek. Saját magam feltérképezése izgalmas feladat. Valamiféle csoda ez, ami velem történik. Ma már ki merem jelenteni, mert ki kell, hogy ez bizony rajtam is múlik. Abban a pillanatban, hogy a saját lábára áll az ember, fel kell tenni a kérdést, hogy „ki vagyok én?”. Enélkül másoktól sem várhatjuk el, hogy elfogadjanak.

Mennyire tapasztalod, hogy még mindig úgy emlegetnek, „Juci az Animából?”
- Sokan így emlegetnek, de most már Németh Juciznak is. A huszas éveim az Animához köthetőek, és én elképesztően büszke vagyok erre az időszakra. Egyáltalán nem zavar, ha felismernek az utcán. Sokszor csak annyit dobnak: „Hello, Juci!”, az nagyon jólesik. Van egy helyes sztorim. Múltkor a barátnőmmel kutyát sétáltattunk egy eldugott kis parkban, egyszercsak elkezdett felénk futni egy csajszi azt kiabálva, hogy oooh, megint itt van a németjuci. Aztán meg elfutott mellettem. Abban a pillanatban észrevettük, hogy egy németjuhászhoz fut oda, akit így becézett a lány, hogy németjuci. Igazából semmi köze nem volt hozzám, hehe.

Még nincs egy éve, hogy megalakult a Nemjuci zenekar. Miért is nem Juci? Egyfajta tiltakozás, tagadás ez a feléd irányuló elvárások ellen?
- Előbb volt a név, mint zenekar. Először ez egy e-mail cím volt, de a frappánsossága zenekarnévvé tette. Igen, ez nem csak én vagyok, hanem egy egész zenekar. Egyébként  tagadás is egyben. Ki mit akar. A fiúk eleinte elég nehezen mondogatták, hogy „mi vagyunk a Nemjuci”. (mosolyog)

Hogyan találtatok egymásra a zenekar tagjaival?
- A Kulturházzal a Szigeten a Hives-szal csináltunk interjút és úgy mutatkoztam be, hogy hello, én egy riporter vagyok. Ekkor hasított belém: „úristen miért is nem énekesnőt mondtam?” Abban a pillanatban határoztam el, hogy jövőre akkor jövök ki a Szigetre, ha fel is léphetek már, mint zenész, hiszen igazából tényleg az vagyok. Szólózni nem akartam, gitárzenére vágytam, az Animás elektronika után kiéheztem rá. Aztán Angliába mentem inspirálódni, ami köztudottan a gitárzene fellegvára. Ott találkoztam a dobosunkkal, Áronnal, aki a Rémember tagja, Faragó Tomival (The Puzzle), Matyijő őt pedig itthon ismertem meg. Barátok lettünk, s bár ők még frontemberként nem is láttak engem  színpadon, rábólintottak az együtt zenélésre és szépen, lassan elkezdtünk összecsiszolódni idén januárban.

Mikor várható az első nagylemez?
- Januárban megkezdjük a munkát, bőven van már egy lemezre való anyagunk, tavasszal pedig remélhetőleg meg is jelenik az album. Egy miskolci koncertünkről Lovasi mondta azt, hogy még nem találtunk föl újat, ami nem lenne piacon, de működőképes és szépen érik a zenei irányvonal. Imádok stúdiózni, úgyhogy nagyon várom már. Zeneszerzői vémám van, szövegírói kevésbé. Judie Jay barátnőm segít ebben, aki anyanyelvi angol, elmondom, mit szeretnék, ő is mond valamit erre angolul, és megszületnek a szövegek. kiválóan tudunk együttműködni.

A Nemjuci kapcsán milyen visszajelzéseket kaptok a közönségtől?
- Nem akartam rögtön egy mindent elsöprő sikert ebből a dologból. Nem kell sietni. Vadiúj számokat nem lehet három hónap alatt összedobni, ezeknek érniük kell. Nem beszélve egymásról és a zenei irányvonalról. Vannak rajongóink is, az említett  miskolci koncerten már egy egész kis táborunk volt, meg is könnyeztem. Készül az első klipünk Bodóczky Antal rendezésében, rendhagyó kis video lesz. Már alig várom, hogy láthassuk, mert az ötlet nagyszerű.

Van még olyan előadó, akivel szívesen dolgoznál együtt?
- Nem foglalkoztat most ez a kérdés. Ábrándozhatnék, de felesleges.  Magyarokat illetőn eléggé belterjes a kör, szinte mindenkivel van valami kis együttműködésem, akár a Budapest Bárban is. Külföldi előadókból meg persze, hogy  találnék 2perc alatt 40et, de most annak is örülök, hogy van egy új bandám.

Valamiféle állandó pozitív légkör ölel körül Téged.
- Téényleg? Szerintem legalább annyira vagyok utálnivaló, mint szerethető. A Kiss Tibi-duettel kapcsolatosan a lányok nagyon sokat bántottak például. Nyávogó p*csa, meg hasonló hozzászólások. Nehezen viselem, mivel nem érzem magam annak. Van egy énképem, ami sokkal inkább önkritikus, mint önámító. Mindig felülvizsgálom magam, de talán ez viszi előre újra és újra az embert, én pedig olyan vagyok, amilyen vagyok.

Mit csinál Németh Juci, ha nem pörög? Hogyan kapcsol ki, mivel inspirálódik?
- A családom vidéken óriási inspirációt jelent. Van az embernek lázadó korszaka, amikor nem érti, anyu, apu miért olyan, amilyen, aztán kis idő után észbe kap, hogy atyaég, micsoda értékek vannak otthon. Óriási áldás például, hogy még mindkét nagymamám velünk van. Szippantok be mindent onnan, amit csak lehet. Kár tagadni, hogy a párom a másik, akitől  rengeteg impulzust és energiát kapok. A hétköznapokban pedig igazán tudok háziasszony lenni. Szívesen mosok, főzök, és imádom az otthon melegét. Ha van kiért, akkor igazán jó a  gondoskodás. Tíz év múlva remélem már lesz több gyermekem, addigra egy kicsit lenyugszom az állandó pörgésből. Addig meg kitalálom, hogyan lehet valaki egyszerre frontember és családanya is. 

Országh Kitti