3428 zenekar 12452 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2008. október 14.

Villantanak a klasszikus Hősök - Videó!

Copyright: hosok.hu

Hősök: Klasszik (2008) | Pár héttel ezelőtt jelent meg a hazai underground hip-hop ex-pionírjainak legfrissebb lemeze. A Hősök 7 év után egy szerzői kiadványban igyekszenek megőrözni az eredetiségüket, kérdés, hogy milyen sikerrel. Kis magyar underground-lenyomat.

Underground hip-hop, rap, és freestyle elég rég óta van Magyarországon. Valójában a költészetnek ez a poszt-modern műfaja mindig is jól beleillett a hazai környezetbe (persze, hova nem), lakótelepek, szegénység, utca van elég rég óta, és ez már elég ahhoz, hogy a megfelelő talentummal rendelkezőknek legyen miért mikrofont ragadni.

A Hősök 7 éves létezése mellett sok más hazai csapat is jelen volt és van a hip-hop-, rap színtéren. Mindig is voltak populárisabb, könnyebb babérokra hajtó zenekarok (Animal Cannibals, Sub Bass Monster), voltak a nyugat-, és legfőképpen gengszter-majmoló (magából majmot csináló) előadók (Gengszer Zoli, Dopeman), és van az underground, amiből időről időre egy-egy tehetséges csapat nagy(obb)közönség előtt is tényezővé válik. Így indult be anno a Gimmeshot népszerűsége is, ami valahol a Sena szólóalbum környékén tetőzött, innen jött az Akkezdet Phiai és a Hősök is.

A veszprémi illetőségű csapat 4 tagja (Brash, Mentha, Eckü, Joeker) az elmúlt hét év alatt keresztbe-kasul bejárták a magyar undergroundot, ahol amúgy is mindenki mindenkinek a testvére. Csináltak már pár közös, sok egyéni, és meg több közreműködéses kiadványt, az idei Klasszikkal bezárólag. Azonban mielőtt magára az albumra rátérnénk, érdemes elgondolkozni azon, hogy mi is az, ami a rapben meg tudja fogni az embereket. Az igényes zenei alap, és megfelelő technikai kvalitások mellet ez nyilvánvalóan ugyanaz, mint egy versben, vagy egy novellában, éspedig egy eredeti gondolat, egy új látószög, vagy adott esetben csak egy találó irónia, ami segít új megvilágításból látni az ember mindennapjait.

A Hősök albumot is ennek a fényében ültem le hallgatni, vagyishogy annak a reményében, hogy egy óra múlva okosabb leszek valamivel. A bevezető Első c. szám igényes alappal indul, és aztán a szöveg is rendben van rajta, visszatérés, hip-hop pereme, túlélés, de semmi meglepő. Az első mosoly a negyedik szám, az Utca Embere alatt ült ki a számra, ott a könnyed, soulosabb alapra már előjön egy-két jobb fordulat („korábban kelni is késő, mert félő, hogy a vasárnapot megüli a hétfő”), ez a szám önmagában egy plusz pont. Van az album során sok közreműködő, NKS, Nuff Said, Vad Fruttik, stb., de egyik szám se hoz semmi extrát vagy újat, és a hangulatuk is annyira beleolvad az album elnyújtott bólogatásába, hogy tracklist nélkül nem is lehet felismerni ezeket. És sajnos vannak az albumon kifejezett mélypontok is, például a Momentán teljesen érthetetlen és fölösleges alapja, vagy a Cseh Tamást mímelő Tenger, ami 2008-ban akkor se állná meg a helyét, ha jó lenne.

Összességében az album egy teljesen vállalható és hallgatható lemez, igényes zenékkel és értelmes szövegekkel, de sajnos, mint a legtöbb dolog, az eredetiség is könnyen megkopik idővel. Az a fajta lemez, amit félévente elővesz az ember és meghallgat, majd nyugodt szívvel rakja vissza a polcra.

A MyMusic értékelése: 6/10

Kerényi Áron

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky