2008. október 14.

Villantanak a klasszikus Hősök - Videó!

Hősök: Klasszik (2008) | Pár héttel ezelőtt jelent meg a hazai underground hip-hop ex-pionírjainak legfrissebb lemeze. A Hősök 7 év után egy szerzői kiadványban igyekszenek megőrözni az eredetiségüket, kérdés, hogy milyen sikerrel. Kis magyar underground-lenyomat.

Underground hip-hop, rap, és freestyle elég rég óta van Magyarországon. Valójában a költészetnek ez a poszt-modern műfaja mindig is jól beleillett a hazai környezetbe (persze, hova nem), lakótelepek, szegénység, utca van elég rég óta, és ez már elég ahhoz, hogy a megfelelő talentummal rendelkezőknek legyen miért mikrofont ragadni.

A Hősök 7 éves létezése mellett sok más hazai csapat is jelen volt és van a hip-hop-, rap színtéren. Mindig is voltak populárisabb, könnyebb babérokra hajtó zenekarok (Animal Cannibals, Sub Bass Monster), voltak a nyugat-, és legfőképpen gengszter-majmoló (magából majmot csináló) előadók (Gengszer Zoli, Dopeman), és van az underground, amiből időről időre egy-egy tehetséges csapat nagy(obb)közönség előtt is tényezővé válik. Így indult be anno a Gimmeshot népszerűsége is, ami valahol a Sena szólóalbum környékén tetőzött, innen jött az Akkezdet Phiai és a Hősök is.

A veszprémi illetőségű csapat 4 tagja (Brash, Mentha, Eckü, Joeker) az elmúlt hét év alatt keresztbe-kasul bejárták a magyar undergroundot, ahol amúgy is mindenki mindenkinek a testvére. Csináltak már pár közös, sok egyéni, és meg több közreműködéses kiadványt, az idei Klasszikkal bezárólag. Azonban mielőtt magára az albumra rátérnénk, érdemes elgondolkozni azon, hogy mi is az, ami a rapben meg tudja fogni az embereket. Az igényes zenei alap, és megfelelő technikai kvalitások mellet ez nyilvánvalóan ugyanaz, mint egy versben, vagy egy novellában, éspedig egy eredeti gondolat, egy új látószög, vagy adott esetben csak egy találó irónia, ami segít új megvilágításból látni az ember mindennapjait.

A Hősök albumot is ennek a fényében ültem le hallgatni, vagyishogy annak a reményében, hogy egy óra múlva okosabb leszek valamivel. A bevezető Első c. szám igényes alappal indul, és aztán a szöveg is rendben van rajta, visszatérés, hip-hop pereme, túlélés, de semmi meglepő. Az első mosoly a negyedik szám, az Utca Embere alatt ült ki a számra, ott a könnyed, soulosabb alapra már előjön egy-két jobb fordulat („korábban kelni is késő, mert félő, hogy a vasárnapot megüli a hétfő”), ez a szám önmagában egy plusz pont. Van az album során sok közreműködő, NKS, Nuff Said, Vad Fruttik, stb., de egyik szám se hoz semmi extrát vagy újat, és a hangulatuk is annyira beleolvad az album elnyújtott bólogatásába, hogy tracklist nélkül nem is lehet felismerni ezeket. És sajnos vannak az albumon kifejezett mélypontok is, például a Momentán teljesen érthetetlen és fölösleges alapja, vagy a Cseh Tamást mímelő Tenger, ami 2008-ban akkor se állná meg a helyét, ha jó lenne.

Összességében az album egy teljesen vállalható és hallgatható lemez, igényes zenékkel és értelmes szövegekkel, de sajnos, mint a legtöbb dolog, az eredetiség is könnyen megkopik idővel. Az a fajta lemez, amit félévente elővesz az ember és meghallgat, majd nyugodt szívvel rakja vissza a polcra.

A MyMusic értékelése: 6/10

Kerényi Áron