Thievery Corporation: Radio Retaliation

Van úgy, hogy egy album jól sikerül, de megesik, hogy néha nem. Ezt tapasztalhatjuk, ha végighallgatjuk a Thievery Corporation legújabb anyagát, mert ez messze nem jó, ez tökéletes! Úgyhogy most nem kritikát, hanem élménybeszámolót olvashattok! Íme!

megosztás
kapcsolódó linkek
- Thievery Corporation
kapcsolódó cikkek
- A Thievery Corporation beszól
- Életet ment a Thievery Corporation

Mint a karácsonyt, úgy vártuk Rob Garza és Eric Hilton által megszemélyesített Thievery Corporation legújabb lemezért. Minél jobban számoltuk vissza a napokat, annál nagyobbak voltak az elvárások is, de az előzetes hírek valamint tracklista alapján kezdett összeállni a kép, hogy meg fogjuk kapni azt, amiért annyira ácsingóztunk.

A koncepció változatlan maradt: vendégzenészek hada, stílusok kavalkádja és politikai fityisz a stílus jeles képviselőitől. Pontos, precíz, finom munka, néhol kemény alapokkal, máshol pedig lágy ütemekkel tarkítva. Ez az album nem csak a downtempo őrülteknek, hanem a rádióbarát hallgatóknak is ugyanúgy be fog jönni, mivel már az első hallgatás után szépen bekódolja magát a fülünkbe.

A nyitány a „Sound The Alarm” szirénájával kezdődik, ezzel riadót fújva a világnak, hogy fel kéne ébrednie csipkerózsika álmából. Az észosztásról Sleepy Wonder gondoskodik, el-reggae-zálva a dolgot. Az ütős kezdést Anoushka Shankar csillapítja a „Mandala”-val, így megnyitva a kelet kapuját. A követketkező, a címadó „Radio Retaliation”, igazi rebel song, melyen visszaköszön ismét Sleepy Wonder, egyszerűen megunhatatlan. Az ezt követő hármas fogat, a „Vampires”, „Hare Krsna” és az „El Pueblo Unido„ ízig-vérig Thievery Corporation. El sem lehet téveszteni, annyira visszaadja azt, amit ez a duó a kezdetektől képvisel. Itt elérkezünk a lemez effektív felező vonalához, amit a „The Forgotten People” húz meg. Ebben a számban nincs ének, viszont annyira Tibet szaga van, hogy néhány füstölővel csak erősíteni tudjuk magunkban azt az érzést, mint annak idején Ace Ventura tett, mikor lélekben visszatért a kolostorba, hogy meglelje az általa annyira firtatott kérdésre a választ. Nos, itt nem a guanó megoldás, hanem az, hogy miként nyomhatja le a lemez második fele az elsőt.

A „33 Degree” kb. annyit tesz, hogy miként szólna az egykori, Tricky-t soraiban tudó Massive Attack 2008-ban. Nagyon eltalálták, az album egyik legkiemelkedőbb darabja, tényleg fülledt hangvételű, mint ahogy arra a cím is utal, a basszus is a helyén van, csillagos ötös. A folytatás a béke jegyében zajlik, mely a valóban gyönyörű „Beautiful Drug”-gal valamint a franciául felcsendülő „La Femme Parallel”-lel hozza el az örök chill-out feelinget.

A „Retaliation Suite” áthidal minket Chuck Brown „The Numbers Game”-jébe, ami a maga funkyjával felpörgeti a pillanatnyi bioritmusunkat, hogy képesek legyünk elviselni az album befejező szakaszát – persze jó értelemben véve. Itt meg kell állnunk egy pillanatra, mert egy olyan szám következik, amit miután meghallgattunk, biztosan visszaléptetünk még legalább egyszer, vagy ha nagyon kitartóak vagyunk, megvárjuk az album végét és utána trackelünk vissza rá. Ami biztos, hogy ha egy lemez el tud kopni a hallgatástól, akkor az itt történne meg. A „The Shining Path” olyan rejtett agressziót magába foglaló, basszusoktól dagadó zenei áramlat, ami egy Thievery best of-ot is elvinne a hátán. A komoly élmények ezután sem adnak alább, mert a „Blasting Through The City” enyhén dub-os lazulása ahhoz vezet, hogy karmatikusan is képesek legyünk lezárni az eddig hallottakat és záró akkordként átadjuk magunkat a „Sweet Tides” érzelmi lüktetéseinek.

Összegezve a Radio Retaliation egy nagyon jó példája annak, hogyan kell egy profi lemezt összehozni. Sok ilyet szeretnénk még hallani!

A MyMusic értékelése: 10/10

Thievery Corporation: Radio Retaliation (ESL, 2008)

A tracklista:

01. Sound the Alarm feat. Sleepy Wonder
02. Mandala feat. Anoushka Shankar
03. Radio Retaliation feat. Sleepy Wonder
04. Vampires feat. Femi Kuti
05. Hare Krsna feat. Seu Jorge
06. El Pueblo Unido feat. Verny Varela
07. (The Forgotten People)
08. 33 Degree feat. Zee
09. Beautiful Drug feat. Jana Andevska
10. La Femme Parallel feat. LouLou
11. Retaliation Suite
12. The Numbers Game feat. Chuck Brown
13. The Shining Path
14. Blasting Through the City feat. Notch
15. Sweet Tides feat. LouLou

mango

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább