A hét albuma – Plump Djs: Headtrash

Ezen a héten a nyári fesztivál-őrületben elsikkadt egyik legjobb albumot poroljuk le, és toljuk be a lejátszóba. A nu skool breaks leghíresebb párosa, a Plump Djs negyedik sorlemezét éri ezúttal a magasztalás, vagy épp a kritika. Inkább az előbbi.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Plump Djs

A brit Lee Rous and Andy Gardner duója az ezredfordulón jelentette meg első saját lemezét, a Plump Night Out-ot a Finger Lickin’ Rec. gondozásában, akik a 21. századi breakbeat egyik legfontosabb zászlóshajójának számítanak. Az album sokáig vezette a breakbeat és elektronikus zenei listákat, és valószínűleg ennek a sikerének tudható be az is, hogy nem sokkal rá a Mixmag, az egyik legkeresettebb tánczenei magazin felkérte őket a következő kiadványuk összeállítására. Sikert siker követett, a 2005-ig kiadott még két stúdiólemez mellett megjelentettek egy 2 cd-s válogatást a breakbeat undergroundabb berkeiből szemezgetve, illetve lekeverhették a nyolcadik FabricLive mixlemezt.

Az elmúlt három évben főleg az élő fellépéseken lehetett velük találkozni, de azokból sem volt olyan sok, így lehetett gyanítani, hogy valami készül egy stúdióban. Az első morzsát 2007-ben ejtették el, ez a System Addict single-je volt, ami a „klasszikusabb” Plump Djs-féle brékeket a mostanában reneszánszát élő analóg szintetizátorral bolondította meg. Az idén nyári megjelenés pedig nem is okozott csalódást, nem hiába ők a nu skool breakbeat legreprezentatívabb arcai.

Az album, amellett hogy megőrizte a tőlük megszokott változatosságot a stílus keretein belül, és emellett a maximális táncolhatóságot, abszolút korszerű, 2008-as köntösbe van bújtatva. Már a bevezető Best Believe Us sem hagy kétséget afelől, hogy őket is megérintette a 80-as évek rave-retrojának szele. A System Addict még mindig nagyon jól szól, mellette viszont hol a bassline house (Shifting Gears), hol a klasszikus diszkó (Disco Unusual) elemeit tördelik szét, és szórják az ütem-darabok közé. Aki volt az elmúlt hónapokban breakbeat bulin, az szinte biztosan belefutott már a Snake Eyes/Torque Of Devil kislemezbe, de mondjuk a He Got Beef-et adott esetben egy hip-hopperekkel teli teremben is el merném sütni.

Összességében nem véletlen, hogy a Plump DJs szinte egyedülálló a breakbeat előadók közt azzal, hogy nekik sikerült leginkább betörni a mainstream rádiók műsorába, és így sok emberhez eejuttatni ezt az amúgy underground stílust. A Headtrash abszolút méltó utódja ennek az örökségnek, és az, hogy esetleg itthon nehezebb ilyen rádiót találni, nos, ez már nem az ő hibájuk.

A MyMusic értékelése: 8/10

Kerényi Áron

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább