2008. szeptember 16. | burlesque

Újra élesen - Metallica: Death Magnetic

Metallica: Death Magnetic | Ezt is megértük. A Metallica ismét egy hallgatható, egészen pofás albumot rakott össze. Persze senki ne várjon új ’Master Of Puppets’-et: 2008-at írunk, Hetfieldék is megváltoztak, de azért nosztalgiáznak is egy sort az új lemezen.

A nyolcvanas évek végén a Metallica a világ tetején trónolt – teljesen megérdemelten. A kezükben volt egy dühödt bemutatkozó album (’Kill ’Em All’), két kiforrott alapmunka (’Ride The Lightning’, ’Master Of Puppets’), valamint egy igen összetett, tökéletesre csiszolt lemez (’…And Justice For All’). 1986-ban elvesztették Cliff Burton basszusgitárost, akit a későbbiekben Jason Newsted igyekezett pótolni.

Mit tehet egy zenekar, amely mindent elért a metal műfaján belül? Nos, Hetfieldék a megújulást választották, de ebben nagy szerepe volt Bob Rock producernek is. Az eredmény: emészthetőbb, üzletileg is sikeres lemezek (’The Black Album’, ’Load’, ’ReLoad’), sok rajongó elvesztése, és több millió zenekedvelő megnyerése. Ezután következett a valódi mélyrepülés – nemcsak a rajongók, hanem a tagok számára is. Newsted lelécelt, Hetfield elvonókúrára ment, Lars Ulrich és Kirk Hammett pedig már a banda feloszlatásán agyalt. A megmentő ismét Bob Rock volt, aki segédkezett a ’St. Anger’ feljátszásában, hiszen Robert Trujillo csak a stúdiózást követően lett a csapat bőgőse. A lemez puritánsága, agresszivitása érthető: Hetfieldék egy albumba sűrítették az elmúlt időszak összes problémáját. Aztán újra koncertezni kezdtek, és ment minden, mint a karikacsapás.

Itt tartott tehát a Metallica, mikor hozzáfogott a ’Death Magnetic’-hez. Egy új ’St. Anger’ megalkotásáról szó sem lehetett, és ezt Ulrichék is jól tudták. Ehelyett nosztalgiáztak egy kicsit: előkotorták a zeneileg legértékesebb lemezeiket, és hozzácsapták a friss ötleteket. Röviden összefoglalva ez jellemző az új Metallica-korongra, de azért nem ilyen egyszerű a helyzet…

Az első szembetűnő dolog: a kompozíciók igen hosszúak. Csak egy olyan szerzeményt találunk az albumon, mely hat percnél rövidebb. Ez alapvetően csak akkor probléma, ha a terjengős nótákat nem sikerül valódi tartalommal megtölteni. Szerencsére a dalok többségénél ezzel nincs is gond. Kemény, kellően nyers riffek alkotják az alapot, és hál’ istennek a ’St. Anger’-re jellemző összecsapottságnak nyoma sincs. Lars dobja is sokkalta jobban szól, mint 2003-ban, ráadásul újra vannak Hammett-gitárszólók – nem is rosszak! Kirk talán a ’The End Of The Line’-ban teker a legnagyobbat. Hetfield hangja nem sokat változott, a frontember a korábbiakhoz hasonlóan teljesít, Trujillo basszusjátéka pedig szépen simul a zenébe.

Az első három szám gyakorlatilag a földhöz vágja a hallgatót, az ember csak kapkodja a fejét a sok gitártéma között. A folyamatos darálás a ’The Day That Never Comes’-nál szakad meg: az impozáns, okosan felépített nótáról valószínűleg mindenkinek a ’One’ fog beugrani. Ha nem is annyira zseniális, mint elődje, azért így is kiváló dal. Időutazásra késztet bennünket a ’The Unforgiven III’ is, melynek címe és hangszerelési megoldásai a kilencvenes évek Metallicáját juttatják eszünkbe. Nagyszerűen sikerült, zúzós darab a ’Cyanide’ is, melyet egy egészen kiváló gitárriffel indítanak a zenészek, Kirk pedig ismét virgázik egy jót.

Mindezek ellenére korántsem tökéletes a ’Death Magnetic’ Egy kissé unalmassá válik a végére – főként azért, mert az utolsó három számban kevés az igazán ötletes zenei megoldás. A közel tízperces ’Suicide And Redemption’-ben ez különösen zavaró, hiszen instrumentális tételről van szó. Talán nem kellett minden nótát a végletekig variálni: itt-ott bizony izzadságszagú lett a dolog. Ennek ellenére a próbálkozás, hogy visszatérjenek a hőskori megoldásokhoz, mindenképpen dicséretes.

Jó album a ’Death Magnetic’? Induljunk ki ebből: a legutóbbi három stúdiólemezt simán veri, az első ötöt nem, de azokat meg úgyis lehetetlen felülmúlni. Korrekt, összeszedett, helyenként egészen remek alkotás. Kell ennél több?

burlesque

A MyMusic értékelése: 8/10

Számlista:

’That Was Just Your Life’
’The End Of The Line’
’Broken Beat And Scarred’
’The Day That Never Comes’
’All Nightmare Long’
’Cyanide’
’The Unforgiven III’
’The Judas Kiss’
’Suicide And Redemption’
’My Apocalypse’

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Hozzászólások

pocox	2008. szept.. 18.  10:25	4
Mindenesetre ha valakit erdekel es hangoztatni akarja a velemenyet, akkor alairhatja ezt a peticiot az album ujra masterelesevel kapcsolatban... [link] http://www.petitiononline.com/SaveMet/ Persze, vannak szarul szolo keveresek meg cd-k, de azokat mint velvet revolver, ki nem szarja le?? DE a Metallica ezt ne csinalja, vannak dolgok amik egyszeruen 25 ev utan nem tortenhetnek meg, ha pedig megtortennek akkor ki kell javitani es elnezest kerni, szornyu...a St Anger egy tok mas teszta az zenei hangzasvilag az nem mastering, ott jol szol az amit akartak, itt szarul szol az amit akartak, ez egy rohadt nagy kulonbseg ! Ki vagyok akadva az egesz stabra. itt egy fasza elemzes a cuccrol: [link]

burlesque	2008. szept.. 17.  15:50	3
Ha meg igazán fosul kevert albumot "akarok" hallgatni, akkor berakom a 'Contraband'-et a Velvet Revolver-től. A zene azon is marha jó, csak épp olyan tompa néhol, mint egy hegyezetlen postairon.

burlesque	2008. szept.. 17.  15:49	2
Szerencsére azért nem olyan rossz a helyzet, mint a St. Anger esetében :)

pocox	2008. szept.. 17.  15:18	1
Igen, csak egy a gond, hogy olyan szarul szol a masteringje, hogy szinte hallgathatatlan az egesz album! Igy kiadni egy cd-t eleg szegyen. Szamomra ok voltak az etalon a metal hangzasviagat illetoen, es erre tessek egy szetkompresszalt szart boritanak ki az ut kozepere, ossze sem lehet hasonlitani a Justice for all-al vagy a black album keveresevel es masteringjevel. Egyebkent mar peticiot is nyujtottak be, amelyen a lemez ujramestereleset kovetelik a rajongok ! Jogosan megjegyzem ! [link]

Teljes fórum