Újabb sztárbanda a Nirvana kiadójától

Fleet Foxes: Fleet Foxes | A Fleet Foxes nevű seattle-i együttes debütáló lemeze a velük egy városban található legendás Sub Pop kiadónál jelent meg. Annál a cégnél, amelynek neve teljesen egybeolvad a seattle-i grunge-al és a Nirvanaval. A Fleet Foxes viszont önmeghatározása szerint viszont barokk harmonikus pop-ot játszik. Az összeférhetetlennek tűnő stílusokból mégis remek lemez született.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Fleet Foxes

A seattle-i quintet a barokk pop önmeghatározáson kívül több stíluselemet is vegyít a lemezen. Felcsendülnek folkos, tábortüzes négyakkordok, melyek néha indietémákba, vagy épp klasszikus rockba szállnak át, s röpítik magukkal a hallgatót is. Eléggé érezhető a lemezen a Beach Boys hatása, valamint kihallatszik némi Sigur Rós-os, Animel Collective-es beütés is. Nagyszerű egyveleg.

A lemez a Sun it rises című inkább kedves, mint tökéletes számmal indít, majd jön a már eggyel zseniálisabb White winter hymnal, amihez egy csodás gyurmás-aminációs klipet is készítettek az énekes testvérének, Sean Pecknold rendezőnek segédletével. Majd egyre gyorsulnak a számok, bár egyik sem éri el a táncolható státuszt, de lassan itt az ősz, és ez egy tökéletes lemez a levélhullatós évszak hűvös estéihez, egy pohár bor mellett. Az ötödik és hatodik számok (Quiet Houses és a He doesn’t know why), vagyis a lemez közepe, a csúcspont, de az ezek után következő két számon is hallható, hogy nagyszerű zeneszerzőkkel van dolgunk. Aki nem szereti a Chris Martin-os hangzást, az viszont az utolsó számot felejtse el, mert itt Robin Pecknold énekes egyedül marad – csak egy halk gitár pötyög alatta – s kicsit idegesítővé válik.

A rossz befejezés ellenére nagyon rég volt olyan debütáló lemez, amely ennyire kiforrott, ennyire jól szól, és ilyen zseniálisan felépített. Érdemes a Fleet Foxes-ra figyelni, mert még nagyon sok lehet bennük, de ez majd a következő albumok során kiderül, addigis hallgassátok a jelenlegit!

A MyMusic értékelése: 8/10

Fodor Csaba

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Hozzászólások

söcsö	2008. szept.. 5. 17:58	1
Sikerült jól lenyúlni a Quartos kritika összes képtelen hülyeségét: Chris Martintól kezdve Robin Pecknold utolsó számban hallható idegesítő hangjáig. A fogalmazás meg minősíthetetlenül ócska. Gratulálok, csak így tovább!

Teljes fórum

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább