2008. augusztus 19. | déka

A Voicst olyan részeg volt, hogy nem emlékszik semmire – galéria!

A hollandok egyre növekvő számát a Szigeten nemcsak az exponenciálisan sűrűsödő fűszagból és a német-angol keveréknyelvnek ható furcsa kódkészlet gyakori felbukkanásából lehet idén leszűrni.  A Voicst – nevéhez méltóan – mániákus show-t nyomott, majd kedélyes beszélgetésbe elegyedett a honfitársakkal és szerencsére a MyMusic-kal is.

A Kerekes Band zúzásán való ugrabugra miatt a tervezett Voicst show elejéről picit lecsúsztam. Miért van ilyen messze egymástól ez a két tök klafa sátor?! Saját magam kárpótlására kiharcoltam egy interjút a dobossal, Joppe Molenaar-ral, aki a brutális attrakcót követően lazán sörözgetve válaszolt a kérdésekre, és kifejezte abbéli örömét, hogy milyen jó a kaja a Szigeten. A koncert egyébként meglepően eredeti volt; a szívem megtáncoltatása után most az elmém és az esztétikai érzékem is örvendhetett egy kis ideig.

A bizarr, óriási szemgolyókat formázó lufik és felfújható krokodilok közönségre bocsátása, az ótvar narancssárga anorákban prünytögő basszista, a lány (!) altszaxofonista, és az irgalmatlanul kemény gitáros (akinek melle van, de szerintem igazából fiú, legalábbis annyira izomból küldte) csak néhány volt a számtalan elem közül, mely különlegessé varázsolta, az eredetileg „indie” koncertként futó projektet.

Amellett, hogy szerencsére a zene is jó volt, mulathattunk is, mivel az énekes, akinek a hangja olyan, mint egy átlag „indie-hang” és Nancy Sinatra orgánumának keveréke, bemutatta a rockandroll ugrások coolsági sorrendjét, a trombitás srác pedig beugrott stage dive-olni a lelkes szigetelők közé. A mániákus energia valóban csak úgy áradt a cirkuszi érzést megütő sátorban, a levonuló-meghajló zenészek különös vurstlihangok közepette intettek búcsút a feltöltődött publikumnak.

Interjú Joppe Molenaar-ral, a Voicst dobosával:

MyMusic.hu: Hogy éreztétek magatokat?

JM: Kösz, nagyon jól, csak most eléggé fáj a kezem, keményen zúztunk.

MyMusic.hu: Nagyon nyomtátok a r ’n’ r’ életérzést most is – gondolok itt például a néhány szett szétvert dobverőre -, mégis, mi volt életetek legizgalmasabb fellépése?

JM: Ez nem könnyű kérdés, habár mégis; az első. Amikor először játszottunk. Az félelmetes volt.

MyMusic.hu: Voltatok már egyébként a Szigeten, látogatóként?

JM: Nem, ez az első alkalom.

MyMusic.hu: Mi az, ami tetszik, és mi nem?

JM: Tetszik, hogy ilyen nagy, mégis tényleg elszigetelt. Jó a kaja, és olcsó is, és a programok nagyon változatosak. Nincs különbség a stílusok között, és ez nem olyan sok helyen található meg. És, imádom a magyar nyelvet! Most hallottam életemben először, és nagyon bírom a hangzását. Olyan, mintha – nem is tudom – valamilyen skandináv, északi nyelv lenne, de aztán mégsem, szóval nagyon bizarrul szól, és ez nagyon bejön.

MyMusic.hu: Szűkös már az idő, de azért megnéztek még valamit?

JM: Sajnos két órán belül utazunk, és még össze is kell pakolni, mert holnap már otthon játszunk, úgyhogy nem. Délután viszont még megnéztünk néhány jó metálkoncertet, meg belehallgattunk a Babyshambles-be. Aztán volt még valami, de nem igazán emlékszem, mert nagyon be voltam állva.

MyMusic.hu: Jövőre is ellátogattok?

JM: Mindenképpen jó lenne eljönni. Ez persze a szervezőktől is függ. Mi állunk elébe.

déka