2008. augusztus 19. | Fodor Csaba
Az utolsó nap nagyszínpados stílusváltásaihoz csatlakozva, mi szemezgettünk a különféle zenék között, Besh-O-Drom koncerten, Eric Sumo Band-en jártunk, és hazafelé egy véletlen rave partyba is belekeveredtünk.
Ha már képesek voltak a szervezők két indie együttes közé beékelni a Tankcsapdát, gondoltuk még nagyobb stílusváltáson esünk át Babyshambles után - bár maradhattunk volna az indie-nél, ha az MR2 színpad felé, Amber Smith-re indulunk - inkább a világzenei nagyszínpad felé vettük utunkat. Talán Pete Doherty hamis herflizése buzdított minket arra, hogy valahol gitártól eltérő hangszereket is hallhassunk, így döntöttünk a Besh-o-Drom mellett. Nem is kellett bennük csalódni, hisz hozták hamisítatlan roma-klezmer zenéjüket, derbukával, kannával, cimbalommal. Az egyetlen probléma az volt, hogy báérmennyire is próbáltuk az utolsó Szigetnapon, ezt a ritmust már nem bírta a lábunk. De sokan, többször ismeretlenül is, nagy körtáncokba keveredtek és a maradék energiákat is kibulizták magukból.
Killers után ismét a világzene felé kacsingattunk, először José Gonzales fellépését néztük végig a tömött wan2 sátorban - erről majd külön cikkben tájékoztatunk titeket – majd az Erik Sumo Band és Kiss Erzsi koprodukcióján próbáltuk újra táncra bírni lábainkat. A koncert alatt Tövisházi Ambrus szokásához híven végigzongorázott több stíluson – downtempotól a pszichobillys őrületekig – s Harcsa Veronika, Kiss Erzsi, valamint két szám erejéig Krsa (PASO) remekül egészítették ki csodás énekhangjukkal (raggás szövegeikkel) a zenét. Még hajnali kettőkor is közel tele volt az A38 sátra, s a bulizni vágyók nem is engedték csak úgy elmenni a zenekart.
Hazafelé még egy véletlen rave-partyba is keveredtünk a HÉV-en, vagyis a szerelvény elromlott hangosbemondójából áradó hangok hasonlítottak, egyfajta monoton acid-techno zenére, amit többen élveztek is. Nekünk így zárult az idei Sziget.
Fodor Csaba