2008. augusztus 18. | Fodor Csaba
Mit lehet csinálni, ha nem érdekelnek a nagyszínpad sztárjai, egyáltalán érdemes-e a kisebb színpadokat választani a fesztivál során, a hatalmas hírességek helyett. Egyrészt a „kis” színpadokon is saját szubkultúrájuk sztárjai lépnek fel minden este, másrészt meg, mi sem csalódtunk. Deti Picasson és New York Ska Jazz Ensemble-n jártunk.
A Sziget utolsó előtti napján a talán csak a francia látogatók által ismert Mademoiselle K helyett, ellátogattunk a világzenei színpadhoz, hogy megtekintsük a hazánkban sokadik koncertjét játszó, és már-már kultzenekarnak számító, örmény Deti Picassot. Gaya Arutyunyan énekesnő – aki a Másféllel is fellépett ezen a napon, de velük sem először – és zenekara leginkább a nyár elején megjelent Turbo Mairikból tartott tőlük megszokott, átszellemült etnorock előadást. Most sem kellett csalódnunk bennük, hisz tökéletes arányban osztották fel a zúzásokat és népzenei betéteket, és ettől az egyvelegtől egy percre sem unatkozhattunk.
A Serj Tankian utáni szünetben elindultunk a WAN2 színpadhoz, s miután meghallottuk a világ legjobb ska zenészeinek tartott New York Ska Jazz Ensemble zenéjét, már nem is annyira akartunk visszatérni R.E.M.-re. Ezzel nem voltunk egyedül, hisz a rengeteg zenei utalást tartalmazó, jazz és klasszikus ska keverékre, az egész sátor táncra perdült, és a pár ezer emberből, csak tíz-húsz vonatozott kifelé 21:30-kor, mikor a nagyszínpad utolsó koncertje kezdődött. "RockSteady" Freddie Reiter – szaxofon, ének – és zenekara az eddig megjelent öt album számaiból készített egy nagyszerű válogatast erre az estére, talán még jobban előadva, mint a lemezen, de a No More Whisky című szám után – körülbelül a koncert háromnegyedénél – úgy döntöttünk, belenézünk kicsit R.E.M.-be. Jobb lett volna maradni.
Fodor Csaba