2008. augusztus 18. | déka
Mint a hűs északi szél, úgy foglalta el helyét a nagyszínpadon a multitálentum Róisín Murphy. Mivel tavalyi fellépését pótolta, érthetően valami igen ütős show-val kellett előrukkolnia. Ez számára azonban nem jelentett problémát, a kellő lendülettel és a tőle szokott eleganciával az egész hallgatóságot lázba hozta.
Mivel a koncerten a legtöbb dal egybeolvadt, a művésznő koncepciózusan csak egy félórás bemelegítés után szólított meg minket. Coolságát reprezentálandó ezt is csak igen kurtán tette meg, és a show végén még szimbolikusan meg is halt. Valójában azonban nem nagyon érdekelt senkit, hogy beszél-e, vagy sem.
Egy efféle koncertre nem azért megy az ember, hogy a cd-minőségnek megfelelni képtelen hangbéli eseményeknek legyen tanúja. Koncertre általában azért megyünk – én legalábbis mindig így vagyok ezzel – hogy élvezzem az előadó személyének jelenlétét, érezzem az energiákat. Ha sikeres energiaközvetítő előadóról van szó, feltöltődve hagyom el a táncteret. Ha nem, az már más tészta…
Kimondhatjuk, Róisín eszetlen jó energiákkal bír, és ezeket nem is sajnálja senkitől. Hasonlóan áll szemet gyönyörködtető ruhakölteményeivel; már az első fél órában háromszor átöltözött, férfi társaink nem kis örömére könnyű, fehér kis blúza alatt nem viselt semmit a süvítő szélben.
Persze, mindezek mellett igen kellemes muzsika is volt a koncerten. A megőrülés az ötvenedik percben következett be (ha nem tévedek, a Primitive-re), mikor a szőke, androgünt sémázó énekesnő durva headbangbe kezdett, majd leteperte a gitárost, akit ez szemmel láthatólag egyáltalán nem zavart, mivel utána még jó ideig nem kelt fel a padlóról.
Az is biztos szándékos lépés volt, hogy a setlist főleg a táncolhatóbb nótákból állt (Overpowered, Let Me Know, stb.), feltehetőleg ezért nem adta elő - ezt egy picit sajnáltam – a beteg Sinking Feelinget.
Róisín tehát hozta a várt programot, hihetetlen erővel közvetített, szólólemezei legnagyobb slágereivel operálva. Az, hogy mindeközben még külön aerobik-órát is adott a tömegnek a néha csontig hatoló szélben, külön jól esett. Mintha csak az időjárást is ő hozta volna magával. A rideg légáramlatok északról ugyanis csak azért érkeznek, hogy felpezsdítsék a vérkeringést a fülledt sziget már fáradó lakóiban.
déka