3422 zenekar 12339 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Sziget 2008

2008. augusztus 15. | chen

A Sziget búgócsigái

Copyright: MyMusic.hu

A Sziget nem változik. Úgyse, hogy újságírói karszalag van az ember lányára applikálva. Egyedül az intenciók változnak. Gyötrelmes meditációval próbálom magam odavizualizálni a programfüzetből válogatott koncertekre. Megbukom. Tudom, hogy ez sohasem ment. Mindegy, indulás előtt betervezek egy fél Leningrádot, fél Zubolyt, pár DJ-t, meg Zagart.

Alighogy átjutok a Filatorigáton és mély lélegzetvételekkel konstatálom, hogy a Sziget már első nap húgyszagú, viszont a por a dél-kelet-ázsiai szmoghoz képest csak cirógatja a hörgőcskéimet, pár lépés után rég nem látott ismerősökbe futok. Egy kellő önismerettel felszerelt ember, már itt feladta volna a szigorú programterveket, de én bőszen hangoztattam, hogy csak iszunk egyet (kettőt), lángosozunk aztán erősen feminista érzelmű barátnéim mennek Alanist nézni, én meg Leningrádra, amiről gőzöm nincs, hogy mi, de a leírás alapján érdekesnek tűnt. Mivel utam úgyis arra vitt, gondoltam ha már itt ez az Alanis, hát hallgassunk bele. Igazából soha nem kedveltem, a 95-ös Jagged Little Pill csapból is folyó számaitól pedig mindig összeszűkült a pupillám és gyűlölettől feszültek az izmaim, pedig nem vagyok egy vércsivava… Most viszont az egyébként híresen rosszul hangosított nagyszínpadról felmorajló első hangoktól kiült a lúdbőr a hátamra. Kellemes meglepetés. Gyönyörű, tiszta, kicsit érdes-éles hegyipatak szerű hang. Maradásra bírt. Bár hiába vártam a hasonló érzést később is, nem jött, csak kellemes volt az egész úgy spontán. A körülöttem álló tömeget firtattam, és bámultam, ahogy a lányok erőtől és némi dühtől dülledő szemekkel kántálják a sorokat, vagy épp ernyedten lépnek jobbra balra, a férfiak meg csak ácsingóznak, vagy vonulnak az utat törő asszony után. Gondolkodtam, a pop (meg a zene) kultúraformáló erejéről is. Kellemes kis aláfestő zene volt hozzá. Aztán jött egy szám, ezt se ismertem, talán azért tetszett. Jó kis drum&bass alapokkal, aminek a végén a különben is rettenetes színpadi mozgáskultúrával dolgozó macilány sámáni pörgettyű táncba kezdett. Vagy 3 percig pörgött ott, mint a búgócsiga, vártam hátha jön az eső is, nem lepett volna meg. Kíváncsi voltam, hogy ezután lehet-e még énekelni, nemhogy állva maradni. Hát bírta a nő, bár minőségileg vesztett az értékéből a dolog, de komolyan egy nagyszínpadon ez a színvonal is bőven jól hangzott. Untam már egy kicsit viszont, így elindultam Leningrádra…

…Amiről totál lemaradtam, viszont épp akkor kezdett a 14 tagú nigériai Seun Anikulapo Kuti & Egypt 80 Fela’s Band (istenem, de hülye nevük van, és miért van benne az Egypt?...). Hát őszintén mondom, és lehet nagyon korai még kijelenteni de a pizsamás, kongás, szaxofonos-trombitás, seggrázós fekák szerintem a hét koncertjét hozták össze. Önkéntelenül is törzsi táncba kezdett a testem, és csukott szemmel szinte transzban roptam a körülöttem állókkal. Fogalmam nincs miről szólt a zene, de talán nem is lényeg, vagyis nem az a lényeg, hanem ami a hangokba beletestesül, az pedig az életszeretet volt az utolsó cseppig. 10-től 50-ig mindenki ráfeküdt erre a hullámra a világzenei előtt, lehetetlen volt elúszni mellette. Külön kuriózum volt a táncos lányok csípőmozgása, a férfiszemeket elnézve én is akarok olyat, de valsz sajnos vérből jön…

1,5 óra vonaglás után újult erővel nyakamba vettem a szigetet, és becsöppentem pár magyar haknizenekarra, mint Kistehén, meg Kiscsillag, meg kisagy, meg kisemmiz… Nem volt semmi maradandó, csak a Rátgéber fura vicces-koncentrálós arca ahogy énekel.

A napzárónak a Zagar jutott. A színpadról áradó letisztultabb, egyszerű de határozott energia egyből lekapta az embert a lábáról (már amennyiben elég közel állt, sajnos a sátor hátsó felében eszméletvesztetten kiterült arcok elég illúziórombolók voltak). Karok kitár, lábrugó beállít és repültünk is Alicehoz (otthon Jefferson Airplane White Rabbittal alapoztam, és nem bírtam elszakadni attól a rendszertelen képhalmaztól).

A zeneileg, de kvázi művészetileg is vérszegény és kultúrmocsokkal nem fertőzött környezetből visszatérve asszem sikerült egy szépet meríteni a Sziget-kínálatból – ha nem is a terveknek megfelelően. Visszhangzanak bennem a macilány szavai, hogy „Thank you everyone for having us in your beautiful country!”, most tényleg nagyon jó itt, itthon. Imádom a globalizációt és a cenzúrázatlanságot, ahonnan már csak rajtunk múlik mivel „mérgezzük magunkat”, és könnyekben borulok le szüleim előtt, hogy ideirányították a gólyát és pl nem Vietnámban kell K-popot hallgatnom.

Chen (a vietnámi kihelyezett tudósító)

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2008. augusztus 19.

A magyar funkbetyárok végre hazatértek! Galéria!

A vasárnapi headlinerek nem igazán hoztak lázba, annál inkább az úgynevezett „alternatív” előadók koncertjei a Sziget különböző pontjain. A „kisebb” színpadok ajánlatai közül elsősorban az A38 és a WAN2 fellépői vitték a prímet. A lagymatag Pete Doherty és a punkfeeling helyett a Kerekes Banddel virultam. Tovább

2008. augusztus 19.

Az igazság pillanata 18 és 25 év közöttieknek

A tavalyi Cassius koncertnél sokan húzták a szájukat, hogy megint csak egy lecsengőben lévő sztárt sikerült elcsípni, 2007-ben Justice kellett volna. Nos, lehet, hogy Daft Punk tényleg nem lesz 2011 előtt, de az idei Justice-buli már majdnem le is kőrözte az átlag magyar trend-érzéket. Tovább

2008. augusztus 19.

Ragadom, dagadom, dagadé...Vagy mi?

Van, ami az évek alatt sem változik a Szigeten, és ez csakis a Táncdalfesztivál sátor lehet. Bár szponzorokat annál inkább többet cserél, mégis évről évre ugyan azok az előadók lépnek fel náluk. Így lehet az, hogy az utolsó napon újból Hip Hop Boyz koncert volt. Tovább

2008. augusztus 19.

A Voicst olyan részeg volt, hogy nem emlékszik semmire – galéria!

A hollandok egyre növekvő számát a Szigeten nemcsak az exponenciálisan sűrűsödő fűszagból és a német-angol keveréknyelvnek ható furcsa kódkészlet gyakori felbukkanásából lehet idén leszűrni.  A Voicst – nevéhez méltóan – mániákus show-t nyomott, majd kedélyes beszélgetésbe elegyedett a honfitársakkal és szerencsére a MyMusic-kal is. Tovább

2008. augusztus 19.

A Killers most már olyan profi...- homályos galéria!

A Sziget-fesztivál utolsó napjára megtöltötték a szervezők a Nagyszínpadot majdnem híres, hirhedt és sztárnak számító külföldi indie-zenekarokkal. Az olykor botrányos Babyshambles koncertjéről külön számoltunk be. A befutóban levő angol The Wombats-ról, és a már-már sztárzenekarnak számító – magukat annak is hivő – amerikai The Killers produkciójáról pedig most olvashattok. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky