Kypck: Cherno

Kypck: Cherno | Merész, nem is kicsit hatásvadász borító, mázsás gitárriffek, középtempós dalok, komor hangulat. Minden adott tehát egy jó kis doomos lemezhez, a finn Kypck pedig korrektül debütált.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Kypck

Az album borítóját elnézve okkal érezhetné úgy az ember, hogy ezek az északi srácok olyan témába nyúltak, amely könnyedén rátelepedhet a zenére, és agyon is nyomhatja azt. Elég csak a legutóbbi Limp Bizkit-korong, a ’The Unquestionable Truth (Part 1)’ irtózatosra sikerült csomagolására gondolnunk, melynek megfelelően a lemez szövegei is olyanok lettek, amilyenek: erőltetett Rage Against The Machine-utánzatok.

A Kypck esetében ugyanakkor nyoma sincs az erőlködésnek, ráadásul ezek a finn arcok oroszul dalolnak, így tényleg nem érheti szó a ház elejét. A bemutatkozó ’Cherno’-val kvartett senkinek sem kívánt megfelelni, nem is nehezedett a vállukra semmilyen teher. Ha a borító miatt néhányan esetleg megrökönyödnek, esetleg bőszen kommunistázni vagy bolsevikozni kezdenének, annyi baj legyen. Az mindenesetre biztos, hogy a promóciót csak segíti a tokon díszelgő vörös csillag, a banda honlapját bújva pedig igen érdekes dolgokkal találkozhat az ember…

No, de koncentráljunk a nótákra! Nem is olyan nehéz rájönni: Cherno – Csernobil. Már a címadás is előrevetíti, hogy itt bizony nem lesz sok vidámság. A szövegekkel most nem foglalkoznék – elsősorban orosztudásom, pontosabban annak hiánya miatt. A neten rákeresve mindenki könnyedén előkerítheti a számok sorait.

A dalok hangulata igen komor, a gitártémák gyakorlatilag csak vonszolják magukat, egy-egy jól eltalált riff pedig szinte az örökkévalóságig szól. A kissé reszelős, Rammstein-ra emlékeztető énekhang jól passzol a hangszeres megoldásokhoz – különösen a tiszta, néhány kipengetett hangból álló részek esetében. A baljós atmoszférát az időnként felbukkanó háttérzajok (beszédfoszlányok, szél, ipari zörejek stb...) teszik teljessé.

Tulajdonképpen nem is lehet kiemelni egyetlen kompozíciót sem, mivel a szerzemények váza minden esetben ugyanaz: néhány ólomsúlyú, középtempójú riff, valamint kórusozott-flangerezett, ködös átvezetések. Mindezek ellenére mégsem válik egyhangúvá a lemez, talán csak a kellemes bevezetővel bíró, ugyanakkor kissé hosszan elnyújtott utolsó szám az, melyet alighanem mindenki megkurtítana néhány perccel. A hangzás majdnem tökéletes, egyedül a dob szorul néha háttérbe – persze lehet (sőt, biztos), hogy tudatos megoldásról van szó, hiszen a torzított gitárok így még inkább az arcunkba szólnak.

Aki szereti a doom metált, az nyugodtan tehet egy próbát a Kypck első albumával. Ha pedig valaki az orosz nyelvhez is konyít valamelyest, az könnyen rajongóvá is válhat.

burlesque

A MyMusic értékelése: 7/10

Számlista:

’Gidrolokator [Depth Finder]’
’Rozhdestvo v Murmanske [Christmas in Murmansk]’
’Predatel [Traitor]’
’1917’
’Chernaya Dyra [The Black Hole]’
’Stalingrad’
’Ne Prosti [Do Not Forgive]’
’Ocherednye [The Usual]’
’Odin Den iz Zhizni Yegora Kuznetsova [One Day in the Life of Yegor Kuznetsov]’
’Demon’

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább