Sex And The City OST (Soundtrack)

Sex And The City OST (Soundtrack) | Az, hogy a Billboard 200-as listán rögtön a második helyen debütált a korong, jelzésértékű lehet egy soundtrack esetében. Ha meghallgatjuk a dalokat, rövid úton jövünk rá; Carrie Bradshaw ugyan tudja, milyen a jó szex, a zenében kissé bizonytalan. Bár, legalább nem félt megkérdezni.

Így kerülhettek a korongra azok a felvételek, melyekre kényelmesen el lehet andalogni szinglitársainkkal a shoppingkörúton. A mozi körül zajló botrányok a hanganyagot meg sem legyintették, a szerkesztőknek sikerült egy hangulati elemekben igen gazdag válogatást összehozniuk. Már a nyitó Fergie szám meglehetősen erőteljes, nyomokban még a főcímzene csilingelő vibrafon-slágertémája is kihallható belőle. Az igazi, pörgős party-számot azonban sajnos Jennifer Hudson fémjelezte nóta követi, mely nem túl nagy teljesítmény, annak ellenére, hogy alkotói között Cee-Lo-t is fellelhetjük.

A Duffy dal Mercy valószínűleg a válogatás trendiségét emelendő kerülhetett a dalok közé, és ez be is jött. Miután legalább egy hónapja ez folyik minden rádióból, kijelenthetjük, a szerkesztők jó érzékkel tették a voksukat erre a húzódalra. A legjobb pillanatok azonban csak ezután következnek.

A diszkós, soul-os, funky-s, r’n’b’-s turmixról rögtön elsőre kitűnik a valószínűleg poénként választott Walk This Way a Run DMC és az Aerosmith tolmácsolásában, az enyhén indie-s bugyuta Morningwood dal New York Girls, és Jem, szokottan szomorkás hangvételű nótájával, az It’s Amazing-el. Mégis, bár nem vagyok nagy elektronikus zenerajongó, a Nina Simone remix tetszik a leginkább az albumról.

Amellett, hogy Nina hangja minden csomagolásban jól szól, és a dal is szép, a tétova billentyűtéma azok számára is vonzóvá teszi a felvételt, akik esetleg idegenkednének a kibertér-hangzástól. Értetlenül állok viszont az Auld Lang Syne előtt. Az, hogy mi módon sikerült ezt az egyébként gyönyörű éteri dalt feltenni egy „szexis csajok vagyunk, mindent elérünk” albumra, rejtély marad.

Az elmaradhatatlan főcímzene is előkerül egy ötven másodperces bigband feelingben (mely természetesen nem a sorozat főcímzenéje – nehogy azt higgyük, két legyet ütünk egy csapásra, ha megvesszük a cd-t), ami pedig a többi track-et illeti, ezek közül már csak egy vált ki számottevő érdeklődést, ez pedig az Al Green és Joss Stone előadásában elhangzó How Can You Mend a Broken Heart, melyet a Gibb tesók követtek annak idején. Emellett sajnos szerepel a How Deep Is Your Love (szintén Gibb-ék) kissé gyenge feldolgozása is az albumon, de ezt megbocsáthatjuk, mivel mindent egybevéve kedrül, nagyon szép dinamikája van a válogatásnak.

A kezdeti agresszív amazon hozzáállásból fokozatosan finomodik romantikus kislánnyá a hallgató (amennyiben nő), így ha épp szakítottunk (és otthon akarunk rágódni azon, mennyire szomorúak vagyunk, amellett, hogy büszke nőként éljük életünk), és/vagy csajos estét kívánunk rendezni, arra tökéletesen alkalmas ez a válogatás, jó sok csoki, alkohol, és a cipőszekrény aljáról előbányászott régi Cosmopolitan kíséretében.

lud_milla

A MyMusic értékelése: 7/10

Sex And The City OST (2008. május 26. 59 perc – 15 szám, Universal)

1. Fergie – "Labels or Love" (Douglas J. Cuomo, Rico Love, Salaam Remi) – 3:52
2. Jennifer Hudson – "All Dressed in Love" (Cee-Lo, Matt Kahane, Remi) – 3:22
3. Duffy – "Mercy" (Steve Booker, Duffy) – 3:40 †
4. Nina Simone – "The Look of Love" (Madison Park vs. Lenny B Remix) (Burt Bacharach, Hal David) – 3:42
5. Morningwood – "New York Girls" (Pedro Yanowitz) – 2:56
6. The Weepies – "All This Beauty" (Deb Talan, Steve Tannen) – 3:17
7. Kaskade – "I Like the Way" (Finn Bjarnson, DJ Colette, Kaskade) – 3:40
8. Jem – "It's Amazing" (Jem, Lester Mendez) – 3:55
9. The Bird and the Bee – "How Deep Is Your Love" (Barry Gibb, Maurice Gibb, Robin Gibb) – 3:22
10. India.Arie – "The Heart of the Matter" (Mike Campbell, Don Henley, J. D. Souther) – 4:42
11. Mairi Campbell and Dave Francis – "Auld Lang Syne" (Robert Burns) – 3:22
12. Bliss – "Kissing" (Bliss, Lars Erlandsson, Sanne Gottlieb, Paw Lagermann, Fredrik Lenander, Salvador) – 6:09
13. Al Green featuring Joss Stone – "How Can You Mend a Broken Heart" (B. Gibb, R. Gibb) – 7:00
14. Run-D.M.C. featuring Steven Tyler and Joe Perry of Aerosmith – "Walk This Way" (Tyler, Perry) – 5:11
15. The Pfeifer Broz Orchestra – "Sex and the City - Movie Theme" (Cuomo) – 0:50

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább