3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2008. augusztus 6. | Baranyi Ágnes

Alanis Morissette: Flavors of Entanglement

Copyright:

Alanis Morissette: Flavors of Entanglement | Vártuk már Alanis-t, mint a messiást, pontosan négy esztendeje, amit még egy lemeztokra nyomott matricával is nyomatékosítanak bennünk, arra az esetre, ha a várakozás okozta apátia időtlenségébe süppedve már nem számoltuk volna az évek múlását. Nem volt hiába viszont, Alanis kemény csaj révén újfent magára talált, és új korongjával, ha nem is pont a tőle megszokott rockos stílusban, de a maga módján, hol lágyan, hol dühösen vezet be minket most épp a bonyolult ügyek gasztronómiájába.

A hölgy utoljára 2004-ben jelentkezett friss anyaggal, So-Called Chaos címen, majd egy válogatás, egy régi korong unplugged verziója, és némi „láblógatás” után a Flavors of Entanglement most a hetedik stúdióalbum a sorban. A lemez producere, és dalszerzője az énekesnő mellett, Guy Sigsworth, aki anno Björkkel és Madonnával is dolgozott, és ezzel némileg rányomta bélyegét Alanis új anyagára is. Azt, hogy ez jó-e vagy rossz, egy alapos meghallgatás után mindenki lebirkózhatja magában, az biztos, hogy kicsit szokatlanul hat a fülre a „gépiesített” Alanis Morissette. Az én mérlegem mindenesetre jó irányba billent, és aki kicsit is rajong a díváért, hamar megbocsátja, hogy ez a lemez bizony egy kissé poposabbra sikeredett.

Zenében és szövegben egyaránt kapunk hideget, meleget, az érzések széles skáláján mozog Alanis, amihez nyilván vőlegényével, Ryan Reynoldsszal való szakítása is nagyban hozzájárult. Szépen felépített album fájdalommal, szeretettel, őszinteséggel, szabadságvággyal, odamondással, és vágyott jövővel.

A lemez első dala a Citizen Of The Planet keleties dallamai között rögtön felkaphatjuk a fejünket a „hungarian” kifejezésre és büszkén konstatálhatjuk (ha még esetleg nem tudtuk), hogy már pedig nekünk ehhez a kiemelkedő tehetséghez közünk van, hiszen az énekesnő anyai ágon magyar származású. (Remélhetőleg a Sziget-fesztiválon Alanis megszór majd minket ezzel kapcsolatban néhány szívmelengető kommentárral, amitől majd jólesően dagadhat a mellünk.)

A sort az Underneath folytatja, ami fülbemászó dallama miatt érthetően lett az első kislemez, ez viszont nem jelenti azt, hogy nem találunk jobb számot az albumom, mégis talán ez a legsimulékonyabb, ha a közízléstől szeretnénk piros pontot kapni. A Straitjacket erősen Madonnásra hajazó géphangjai között Alanis csúnyán megmondja a frankót, itt talán egy kicsit többet veszít magából, mint amit még a Morissette-rajongók szíve sértetlenül elbír, de hamar jön a feloldozás a Versions Of Violence-vel, ami a lemez egyik talán legjobban sikerült darabja. Különösebb meglepetés még a  Moratorium-nál ér, ahol már drum’n’bass alapok is beköszönnek egy szám erejéig, itt már tényleg meg kellett néznem, hogy jó lemezt hoztam-e el…Ha választani kéne, én a Tapes-nek adnám a plecsnit, nagyon mély, nagyon eltalált zenével, szöveggel és énekdallammal. A záródal az Incomlete, a már említett vágyott jövőkép, könnyed dallamával úgymond pozitívra kanyarítja az album végét, egyfajta happy end-et kölcsönöz a lemeznek.

Összességében az album jól sikerült és szerethető darab, bár meg kell küzdenünk a ténnyel, hogy az énekesnőnek ezúttal egy eddig ismeretlen oldalát kapjuk, ami talán egy kicsit másnak az oldala inkább, mint az övé. Kíváncsian várom, hogy szól majd mindez élőben a Szigeten.

Baranyi Ágnes

A MyMusic értékelése: 7/10

1. Citizen Of The Planet 4:22
2. Underneath 4:07
3. Straitjacket 3:08
4. Versions Of Violence 3:36
5. Not As We 4:45
6. In Praise Of The Vulnerable Man 4:07
7. Moratorium 5:34
8. Torch 4:50
9. Giggling Again For No Reason 3:48
10. Tapes 4:26
11. Incomplete 3:30

A MyMusic Hírlevelével minden héten nyerhetsz CD-t vagy más ajándékokat. Az e heti játékban Alanis Morisette új albumát nyerheted meg, ehhez mindössze az alábbi kérdésre kell helyesen válaszolnod:

Kinek melyik dalát dolgozta fel Alanis a best of válogatás-albumára?

A helyes megfejtéseket a jatek kukac mymusic pont hu e-mail címre várjuk augusztus 10-én éjfélig. A helyes megfejtők között 3 db Alanis Morisette: Flavors of Entanglement CD-t sorsolunk ki.

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky