Tényleg olyan rossz minden, amit ilyen pofátlanul adnak el?

The Kooks: Konk (2008) | Az ezredforduló utáni eszement tini-garázsrock-indie áradat, amely még kis hazánkig is eljutott, egyik legfiatalabb, legfrissebb, és sok szempontból ígéretes produkciója volt a The Kooks. Az alig 23 éves Luke Pritchard vezette zenekar idén igazán kemény fába vágta a gitárját: összehoztak egy folytatást.

megosztás
kapcsolódó linkek
- The Kooks

Gondolhatjuk, hogy egy olyan zenekarnak, amelynek az eddigi legnagyobb slágerét (Naive) az énekes 16 évesen írta, nem lesz túl régre visszanyúló története. Igaz. 2004-ben a brightoni School Of Modern Music diákjaiból formálódott az együttes. Ezután, az indie jelzőhöz meglehetősen méltatlanul, szinte egy szempillantás alatt megvette őket a Virgin giga-kiadó, és ezzel rögtön be is kerültek az MTV új arculatát képző fiatal sláger-gyáros poprock zenekarok közé.

A 2006-os, bemutatkozó Inside In/Inside Out c. lemezük ennek megfelelően a UK Top 20 kiemelkedő 2. helyén indított, és még fél éven keresztül nem is lehetett levakarni a listáról. Ez alatt persze taroltak az MTV Music Awardson és a The BRIT Awardson is. 2007-ben kidobtak egy karácsonyi single-t az új albumról, amit már viszont nem sikerült eltolni a listákig, érthető is, hogy az idei korongról miért maradt le. Ezzel szemben a Konk februárban rögtön az angol lista első helyén indított, és persze azóta is működik a hájp-gép, éppen mostanában jött ki a második, Shine On c. single klipje.

Ez eddig persze nem túl kecsegtető, de próbáljunk meg benézni kicsit a médialepel alá. Tényleg olyan rossz minden, amit ilyen pofátlanul adnak el? Az első lemezen a zenekar tényleg beleadott apait-anyait. Egy garázsrock albumhoz méltó módon rövid volt, de velős. A számok energikusak, a szövegek pedig egyszerűek, de szerethetők. És persze csupa-csupa sláger.

Az új albumtól is nyilván hasonlókat várna az ember fia. Ugyanakkor tudjuk, hogy az első-albumos energiát és eredetiséget nagyon nehéz legalább olyan jól hozni a második albumon is. Sajnos ezt a buktatót a Kooksnak is csak félig sikerült átugrania. Még mindig megvannak a torzított gitárral zúzott, max. 2 perces számok, de valahogy már nem rázza rá a fejét akaratlanul is az ember (mint mondjuk az If Only-ra tette). És sajnos az olyan akusztikus-eredeti számoknak sincs mi a nyomdokaiba lépjen, mint pl. a She Moves In Her Own Way volt anno. Ennek ellenére a Shine On klipje (amely kísértetiesen hasonlít az Outkast klasszikus Ms Jackson, vagy a későbbi Idlewild Blue videóihoz) valószínűleg elég sokáig benne lesz a zenetévé rotációjában, és az emberek szeretni is fogják, mert fülbemászó slágerszám. Csak mostanra már a Kooksból nem maradt több, mint a Virgin bármelyik futószalag-zenekarából.

A MyMusic értékelése: 5/10

Kerényi Áron

The Kooks: Konk (2008)

1. See The Sun
2. Always Where I Need To Be
3. Mr. Maker
4. Do You Wanna
5. Gap
6. Love It All
7. Stormy Weather
8. Sway
9. Shine On
10. Down To the Market

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább