The Nightwatchman: One Man Revolution

Egyszemélyes forradalom?! Tom Morello a Rage Against The Machine gitárosaként még előremutató, stílusteremtő zenét játszott. Következő együttese, az Audioslave enyhén pop-osabb irányba mozdult el, de még itt is sikerült megtalálni egy markáns, egyéni hangot, főleg Morello szólóinak köszönhetően. Most The Nightwatchman (ál)néven jelentetett meg akusztikus szólólemezt, melyben inkább a múltba nyúl vissza, témáit főként az amerikai folk alapjaira építi.

megosztás
kapcsolódó linkek
- The Nightwatchman

Mint azt az album címe (One Man Revolution) is mutatja a szövegek forradalmi hangvételűek, az elnyomott, kizsákmányolt munkások pártfogója szerepébe lép gitárosunk, tiltakozik az iraki háború ellen, antiglobalista, s maga is harcba száll: "So tonight I'm in the bushes, With a baseball bat". Mindehhez nagyon jól illik az egyetlen akusztikus gitár megható, komoly dallamaival, néha minimális orgonakísérettel, egy kis dobbal, szájharmonikával enyhén megfűszerezve. Morello mély, rekedtes hangja is illene a számokhoz, néha még egy-egy Johnny Cash-el való összevetést is megengedhetnénk magunknak, de hangterjedelme nagyon kicsi. Igazából szövegmondás az éneklés helyett. Ez még nem is lenne gond, de valaki szólhatott volna neki, hogy maradjon a dörmögésnél és ne is próbáljon énekelni, mert egyszerűen hamis. Jobb lenne, ha megtartaná az egységes tónust. Visszatérve a gitártémákra, megmarad az akusztikus számok négy akkordból építkezős hagyományánál, és az egyszerű akkordbontásoknál, ez illik is a szövegekhez, de talán a világ egyik legjobb gitárosától többet várhat az ember. A szövegeket nem öli meg az ideológia, de néha egészen nehézkessé és erőltetetté válnak. Itt-ott beköszön egy-egy ismerős sor más szabadságharcosok dalaiból "This machine kills fascists", "i shot the sheriff"...

Lehetett volna még mit dolgozni ezen az albumon, ha már pénzt kérnek érte, sőt még a terjesztésére is a kedves zenefogyasztót vennék rá. A The Nightwatchman honlapjára tévedve ugyanis láthatjuk, fennhangon hirdetik, hogy a lázadólelkületűek csatlakozzanak a nightwatchman brigádhoz, ragasszák ki a környékükön az album megjelenését hirdető plakátot. És persze harcoljanak a szabadságért, tagadjanak meg minden céget, amely a Bush-kormányzatot támogatja. Lehet, hogy igaza van Morellonak, de megoldást nem kínál. Lehet, hogy hihetetlen gitáros, de egy milliárdos számomra mindig is hiteltelen forradalmár lesz.

A MyMusic értékelése: 5/10

Számlista:
1. California's Dark
2. One Man Revolution
3. Let Freedom Ring
4. The Road I Must Travel
5. The Garden of Gethsemane
6. House Gone Up In Flames
7. Flesh Shapes The Day
8. Battle Hymns
9. Maximum Firepower
10. Union Song
11. No One Left
12. The Dark Clouds Above
13. Until The End

Fodor Csaba

cimkék
- The Nightwatchman

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább