2008. március 23. | Savas Henrik
Mit kaptál a lányodtól?
- Olyan érzés, ami semmilyen más érzéssel nem ér fel. El sem tudom mondani milyen mélységet éltem meg a lányom születésével. Mindennél fontosabb, mindennél mélyebb érzés. Feldolgozhatatlanul nagy érzés. Megtapasztalod azt, hogy Isten néha rámosolyog a világra. Azt hiszed, hogy a Sátánnak a játszóterén élünk, de amikor megszületik egy gyerek, a szemében tükröződik a valódi világ.
Pelenkázod, fürdeted?
- Az elején fürdettem is, pelenkáztam, de az én életstílusom elég rohanós, mindig úton vagyok. Szerencsém van a feleségemmel, mert elfogadta hogy egy bandita a férje, aki mindig úton van. Ők az elsők, legyen bármi is. Az első szavakról, mozdulatokról nem akartam lemaradni, mindig szakítok rájuk elég időt. Fanni 9 hónapos, de már mászik a fejemre, üti, és mondogatja hogy „pa pa pa”. Úgy üti otthon a dobgépet, mint senki más. Hatalmas forma. Nem veszítettem el az esszenciámat, inkább megerősítette azt. Van miért harcolni.
Figyelemmel kíséred a mai magyar könnyűzenét?
- Az a helyzet, hogy nem találom meg magam benne, nem találok megoldást a magyar könnyűzenében. Nehéz helyzetben van, nem csak anyagilag, hanem szakmailag, erkölcsileg egyaránt. Valahogy nem találják az utat arra, hogyan lehetne olyat csinálni, amivel előre lehetne jutni. Ez nem jelenti azt, hogy nem lennének tehetséges magyar zenészek, és nagyon jó produkciók. Nagyon nagy szerencse lehet sok zenésznek, hogy sznob kultuszt csináltak az undergrundból, mert így előtérbe tud kerülni sok más zenész is, akik eddig nem.
A VIVA tv-n futott reality, a Dopeman és a haverok miért bukott meg?
- Nem bukott meg, a VIVA életében nem volt olyan nézett, mint az én műsorom alatt. 5- 10 % között mozgott a nézettség, és az övék átlagban 0,05-0,06 között volt. Egy hónapra szerződtem, és az ORTT előszeretettel nézegette az adásokat, voltak büntetések is. Azért nem folytattuk, mert nem tudtuk merre folytassuk. Már a műsor alatt sem azt csináltuk, amit szerettem volna. Jó lett volna előre dolgozni, és a valóságot teljes egészében beletenni. Nehéz időszak volt ez nekem, nem biztos, hogy újra csinálnám. Most forgatjuk ezt a Hal a tortán-t, ezt élvezem, de már most megütött a valóság show szele. Kemény.
A szakmára visszatérve, szerinted nem gáz, hogy azzal próbálják meg eladni a legtöbb produkciót, hogy elreptetnek valakit Ausztráliába, és a zene szinte már senkit nem érdekel?
- Mondom: válságban van a szakma. A kiadók nem találják a megoldást a letöltésekre. A másik dolog, hogy idehaza nincsenek olyan előadók, akik azt a fajta reflexet kiváltanák a vásárlókból, hogy megvegyenek egy lemezt. Azt nem lehet mondani, hogy a lemezvásárló réteg teljesen eltűnt, az emberek ragaszkodnak a tárgyakhoz, szeretnek lemezt venni. Az elmúlt 3 évben nem halt ki az a generáció, akik lemezt vesznek. Más kérdés, hogy az mp3 hallgató 16 éves kissrácot, aki nem tudja merre hány méter, több munkával, másféleképpen, több befektetéssel tudod meggyőzni arról, hogy vegye meg a lemezedet.
Egy biztos: ma Magyarországon nagyon kevés olyan előadó van, aki ezt az érzést ki tudja váltani. A lemezvásárló kissebség pedig beleszürkül a nagyobb rétegbe, és elszoknak a lemezboltok polcaitól, így a lemezboltok is eltűntek. Ma már a legtöbb helyen a tej és a krumpli között találod meg a cd polcot.
Mi a helyzet az internettel? Úgy tudom elég interaktív pali vagy. Te bütykölgeted az oldaladat?
- Igen, teljes egészében. Hatalmas welcome puszit adok annak, aki megveszi a lemezemet. Ott vagyok a közönségemmel, mert rájöttem, hogy foglalkozni kell a közönséggel, és szeretni kell az én embereimet, és én ezt meg is teszem. Add meg ami jár a királynak, és add meg azt amit a népnek kell.
Itt be kellett rekesztenünk a társalgást, mivel a kiszabott idő lejárt, és újabb családtagok, haverok köszöntek be Dope Lacinak, ki a cirka 20 perces beszélgetés alatt szorgalmasan dedikálta az interneten előrendelt cd-mennyiség borítóit, majd beszippantotta a szülinapi party. A cikk megjelenésekor már túl lesz a szerbiai fellépésen, reméljük épen tér vissza az óhazába.
Ui.: köszi a Dopeman feliratú vízipisztolyt...
Savas Henrik