Klasszikusok | Yazoo: Upstairs at Eric’s

megosztás
kapcsolódó linkek
- Yazoo
- Yazoo rajongói oldal

A záró Bring Your Love Down-ról nem sokat lehet szólni. Jó kis r’n’b’ szám, elektronikus, okos ritmikával játszó alapokon. Moyet megint a torokszaggató énekkel jön elő. Ami a bónusz számokat illeti, a The Other Side of Love nem lett nagy siker, érthető is. A záró-záró Situation viszont ismét csak egy remek darab, funk lüktetésével (nyilvánvalóan rögvest diszkókedvenc vált belőle), eredeti hangzásával és ötleteivel sok mindent ihletett a korszakban. Kapásból, ha meghallgatjuk a (hoppá milyen meglepő, hogy) nyolcvanasévek másik kultfilmjének (Beverly Hills-i zsaru) betétdalát, feltűnő hasonlóságoknak lehetünk tanúi. Ennek a dalnak, vagyis a Grammy-díjas Axel F-nek a szerzője Harold Feltermayer, akinek több hasonló film köszönheti zenéjét a korszakban, a Top Gun, a Fletch, és aVégzetes Szépség, csakhogy a híresebbeket említsük. Harold bácsi kiváltképp szerethette Clarke stílusát, ugyanis a már említett Tango és Cash zenéjét is ő szerezte, nyilvánvalóan ő szerkesztette be a dalok közé a Don’t Go-t is. Ennyit a filmes utalásokról.

Mivel – sajnos – a Yazoo feloszlott, mire elkészítette második nagylemezét (You and Me Both), nem igazán tudjuk összevetni, mihez képest klasszikus az Upstairs at Eric’s, mely a nevét arról a producerről kapta, akinek lakásában Clarke és Moyet dekkolt a felvételek alatt (Eric Radcliffe). Kikerülhetetlen, mert míves slágereket tartalmaz, emellett lehetne jobb is, mert a Too Pieces/Bad Connection ijesztően hat a nem biteken nevelkedett hallgatóságra. Eredeti, mert a szintipop hajnalán még sokan tudtak eredetiek lenni, és Clarke történetesen tényleg az volt, de lehetne zeneibb is, ha Moyet jobban igazodna az angolszász muzsika hőfokához, bár így legalább érdekes turmixot alkottak.

Az egyetlen kapaszkodó, hogy felmérjük a Yazoo munkásságának jelentőségét és Clarke pályafutásának ívét a poptörténelemben, a szintitudor következő korszakalkotó duója; az Erausre, melyet Andy Bellel 1985-ben alakított meg. A többi már statisztika kérdése. Ajánlom hozzá az Excel nevezetű, igen könnyen kezelhető programot.

déka

A MyMusic értékelése: 7/10

Yazoo: Upstairs at Eric’s (1982. augusztus 23. 11 szám – 42:31, Mute - STUMM 7)

1. Don't Go - 3:11
2. Too Pieces - 3:15
3. Bad Connection - 3:21
4. I Before E Exept After C - 4:42
5. Midnight - 4:23
6. In My Room - 3:54
7. Only You - 3:15
8. Goodbye Seventies - 2:37
9. Situation - 5:46
10. Winter Kills - 4:04
11. Bring Your Love Down (Didn't I) - 4:40

1 2 3 4

cimkék
- Yazoo

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább