Klasszikusok | Yazoo: Upstairs at Eric’s

megosztás
kapcsolódó linkek
- Yazoo
- Yazoo rajongói oldal

Az album első gyengébb pillanatai után azonban már sorjáznak a valóban eredeti felvételek.

Az In My Room a maga nemében páratlan dal, remek szöveg ("The walls are white in the night/the room is lit by electric light"), tökéletesen kifejező zeneiség és hangszerelés, dialógusszerű előadás egy idegen világból, a mi világunkról. A Winter Kills mellett Moyet itt énekel a legszebben, nem erőlteti a torokcentrikus blues-olást, mint a többi számban.

A romantikus Only You-t Clarke még a Depeche-nek írta, mintegy búcsúajándékul távozása után, de ők visszautasították, és nagyon úgy tetszik, hogy ezt rosszul tették, mivel a Yazoo első (mint később kiderült, egyik legnagyobb) sikerét ez a szám hozta meg, s ezzel riválisává vált a DM-nak. Számtalan feldolgozás kísérte életében. Nem is érdemes vitatkozni róla, mert annyira megoszlanak a vélemények, az eredő ellenállás viszont zéró.

A soros kapcsolásba kötött következő feszültségforrás, a Goodbye Seventies a nyolcvanas évek himnusza is lehetne, olyan hidegen, galoppritmusával mégis dühösen mond búcsút a címében is szereplő évtizednek. Azt is lemerném fogadni, hogy a Frankie Goes To Hollywood innen lopta a Welcome idióta „Who-ha”-zását.

Az angol popmezőnyben általában kétféle daltípussal találkoztam; az egyik szürrealitásával, rózsaszín, bohókás buborékvilágával nem akar tudomást venni a valóságról, a másik a sötétséggel tüntet, és az érzelmek őszinte kinyilvánításával. Jelen esetben, ahogy közlegünk az album vége felé, (egy-két kivétellel) komorodnak a számok. A Tuesdayben egy olyan kiábrándult, elidegenedett és nyomasztó világ esszenciája jelenik meg, ami elől pl. az évtizedvégi nagy kultfilmben, a Donnie Darkoban is menekülnek a szereplők. A Winter Kills sötét hűs hangulata gyönyörű ballada, kifinomult zongorajátéka pedig a szintipopban nem megszokott klasszikus-romatikus hangjaival – ezért biztos kapni fogok, de – Scriabinra emlékeztet.

1 2 3 4

cimkék
- Yazoo

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább