2008. március 5. | déka
Ó, és ahogy nézem, már végére is értem az albumnak. Milyen kár. A záró The Struggle Within szintén kőkemény rock, pogózós-bulizós. Metallicás. A szólót ugyanazok az érdemek jellemzik, mint a megelőző számot, csak pörgősebb az egész. Szerintem ezt azért csinálták, hogy újra meg akarjam hallgatni a lemezt, ha már benne vagyok a rázásban. Hát…igen, szerintem meg fogom hallgatni még egyszer.
Lehet, hogy végső soron ettől lesz klasszikus lemez? Azért, mert az ember újra és újra meg akarja hallgatni? Vagy, mert – mint fentebb említettük – a sok-sok utód mind ezt kopizza? Netán, mert tökéletes vegyüléke a kereskedelmi és a sötét metal zenének? Ha engem kérdeznek, azt fogom mondani, hogy szerintem azért klasszikus a Fekete Album, mert minden olyan tulajdonságot egyesít magában, ami ahhoz kell, hogy klasszikussá váljon.
Olyan, mint a szó szerint vett klasszikus férfi, akire titkon minden nő vágyik a sok nyomorult metroszexuális helyett; erős (Wherever I May Roam), vállas (Enter Sandman), okos (My Friend of Misery), recsegős mély hangjától lever minket a víz (Sad but True), érző lélek (Unforgiven), de azért még kellően szőröstökű (Of Wolf and Man).
Metallica (Black Album) (1991. augusztus 12. 11 szám - 62:31, Elektra Records)
1. Enter Sandman (Hetfield, Ulrich, Kirk Hammett) – 5:34
2. Sad But True – 5:23
3. Holier Than Thou – 3:48
4. The Unforgiven (Hetfield, Ulrich, Hammett) – 6:27
5. Wherever I May Roam – 6:46
6. Don't Tread on Me – 4:01
7. Through the Never (Hetfield, Ulrich, Hammett) – 4:03
8. Nothing Else Matters – 6:29
9. Of Wolf and Man (Hetfield, Ulrich, Hammett) – 4:17
10. The God That Failed – 5:05
11. My Friend of Misery (Hetfield, Ulrich, Jason Newsted) – 6:50
12. The Struggle Within – 3:54
Bonus track (European and Asian editions)
13. So What? (Nick "Animal" Kulmer, Chris "Magoo" Exall, Clive "Winston" Blake) – 3:09
A MyMusic értékelése: 9/10
déka
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.
Hozzászólások |
---|
Teknokol | 2008. márc.. 7. 15:47 | 3 |
Guilthee, akinek a Load a kedvence, annak nem kell hozzátennie, hogy "nem vagyok Metallica fan" :) Az egyik legrosszabb élmény egy Metallica rajongónak az a lemez lehet. Akkor vágták le a srácok a hosszú hajat, fordultak populáris irányba. Onnantól egész más lett a zenekar. A fekete album meghozta a sikert nekik, de közben elrontotta a zenét. A fekete előtti idők számai mind klasszikusok: For Whom The Bell Tolls vagy a Seek And Destroy, akár a Shortest Straw... | ||
jumu | 2008. márc.. 7. 12:24 | 2 |
Nekem azért ez kedvencem, akárhogy nézem.
Nem tudok mondani egy számot sem róla, ami nem hiányozna. |
||
Guilthee | 2008. márc.. 7. 10:00 | 1 |
Sosem voltam nagy Metallica fan. A legjobb lemezüknek a Load-ot tartom annak ellenére, hogy mindet ismerem (a régieket is). A legyaszarabbnak meg a St. Angert. | ||