2008. március 3. | Bankos Zsu
Bő négy évet kellett várniuk a berlini punkcsapat rajongóinak arra, hogy a világ „legjobb” zenekarának legújabb stúdió albumát kezükbe vehessék. 2007 végén aztán megjelent a Jazz ist anders című lemez, melyet a BelaFarinRod trió teljes egészében saját maga készített, csak három hangmérnök volt segítségükre, még a hivatalos fotókat is önkioldóval készítették.
Sokan gondolhatták, hogy a 2003-as Geräusch című duplaalbumot követő szóló probálkozások a Die Ärzte felbomlását, a zenekar végét jelentik. Bela B. Felsenheimer a Bingo c. lemezt adta ki, Rodrigo Gonzalez az Abwärts nevű bandát erősítette, Farin Urlaub pedig kiadta az Am Ende der Sonne és Livealbum of Death című korongokat, és szabadidejében (bő egy év alatt) bejárta Indiát és Bhutánt, hogy hobbijának, a fotózásnak hódoljon. (Az eredmény egyébként egy fotóalbum formájában kiadásra is került.)
A hosszú szünet alatt a zenekar tagjai rájöttek, hogy a körülöttük folyó médiacirkuszon túl van valami, amihez hárman együtt értenek igazán, ez pedig a világ legjobb zenekara, a Die Ärzte. Jöhetett a félreértések, nézeteltérések tisztázása, a közös döntések, hogy mindent csak addig csinálnak, ameddig jólesik. Így 2007-ben bevonultak egy kreuzberg-i stúdióba, hogy 1984 óta először, akkor a Debil című albummal esett meg hasonló, teljes egészében a saját maguk készítsék el az új lemezt. Producerek nélkül, egymás között dolgoztak, mely egy az egyben hozza az Ärzte albumok megszokott stílusát. Megint mindhárman dalra fakadnak, habár a dalok nagy része most is Farin Urlaub tollából/gitárjából származik.
Az első szerzemény, a Himmelblau tökéletes ars poeticája a lemeznek. Könnyed, lendületes, és nem veszi magát túl komolyan. Aztán következnek a keményebb, még elevenebb punk dalok, mint a Breit, a Junge, majd a Heulerei, melyek előbukkannak a szerelmes balladák, mint a Niedliches Liebeslied, vagy a Nur einen Kuss, amely kifejezetten emlékeztet a Mach die Augen zu című dalra az 1993-as Die Bestie im Menschengestalt lemezről. A Lasse redn majdnem rádióbarát. A zenei paletta ismét igen széles, ahogy ezt már a zenekar rajongói megszokhatták, jó példa erre a funkys Deine Freundin (Wäre mir zu anstrengend), a Living Hell és a Tu das nicht is. Persze a doktoroktól megszokott humor sem hiányzik a szövegekből, hiszen leginkább ez az ami a berlini zenekart egyedivé teszi. Hülyét csináltak már Madonnából, Dieter Bohlenből, Yoko Onoból, Michael Schumacherből, és ha jobban bele gondolunk, Lara Croftnak sem vált előnyére az a bizonyos videó klip... Kellő adag iróniával nyúlnak a legégetőbb társadalmi problémák felé, és legtöbbször saját magukat sem kímélik.
Azt nem állítanám, hogy a Jazz ist anders az eddigi legjobb Die Ärzte lemez, de mindenképpen figyelemre méltó. Nemcsak azért mert hozza a várt hangulatot, dalokat, hanem mert tényleg érezni lehet a rengeteg munkát és odaadást, és örömzenét, amitől huszonhárom év után is egységes marad a banda. Azt hiszem ők az egyetlen trió a kortárs könnyűzenében, akikről nem vonja kétségbe az ember, hogy ők a világ legjobb zenekara, vagyis die beste Band der Welt. Főleg, hogy három bónusz dal is erről szól a lemezen: a Wir sind die Besten, Wir waren die Besten és a Wir sind die Lustigsten. Nem beszélve arról, hogy a Jazz ist anderst pizzás dobozba csomagolták. A cd a pizza, a bónusz trackek pedig a feltét.
A doktorok tehát visszatértek, sőt, idén a Szigeten is ott lesznek. Ha pedig valaki nem akarja Jazz ist anders lemezzel kezdeni a germán punk kúrát, az irassa fel magának receptre a Debilt, a Planet Punkot vagy a Le Frisurt.
Bankos Zsu