2008. február 26. | déka

Klasszikusok | U2: The Joshua Tree

A Running still stand-en egyértelműen Lou Reed hatása fedezhető fel – a dalok ugyanabban a hangnemben kezdődnek és hangulatuk között is hasonlóságok vannak, bár a Running still kissé szomorkásabb és inkább csak tudomásul vesz, míg Reed enyhén groteszk. A szövegekben is mintha a narkó áradna minden sorból (ez a dal reflektál a Ballymun flats-i drogproblémákra Dublinban), illetve Bono „lalalázós” refrénje láthatóan igazodik Reed libabőrzős „doo, doo, doo, doo” sorához. A Red Hill Mining Town is jól húz, szintén „ír nóta”, az 1984-85-ös bányásztrájkot örökítik meg benne. Elvileg a remek gitárriffel feszes ritmussal és elsöprő énekkel operáló In God’s country is az ír tematika jegyében indult, aztán Bono kijelentette, hogy végül is az USA-ról szól, hasonlóan a kezdő Where the streets-hez, itt is az elveszett álmok kerülnek a középpontba. Ez után az erős time-mal rendelkező nóta után következik a lesújtó Trip through your wires. A banda a „vissza a gyökerekhez” megközelítésmóddal itt talán átesett a ló túloldalára. Dylan-imitáló, de gyenge szájharmonikázás, kornyadozó énektéma.

Egyesek szexuális utalást vélnek felfedezni a dalban, természetesen nem alaptalanul, de azt is feltűnő, hogy a sivatagban kóválygó és segítséget kereső férfiaknak valahogy mindig (legtöbbször egy útelágazásnál) megjelenik az ördög, és - nyilván a delikvens lelkéért cserébe – teljesíti leghőbb vágyát. Az amerikai folkban ez rengetegszer visszatérő téma, és ebből a szemszögből a szóban forgó hölgy, aki Bono ajkait nedvesítgeti nagy szorgalommal, azonosítható a pokol urával. Ennek legnyilvánvalóbb bizonyítéka a szövegben meg is jelenik („Angel or devil”). A One Tree Hill-ben Greg Carollnak, Bono motorbalesetben elhunyt személyi titkárának és egyben közeli barátjának állítanak emléket. A lemez legenergikusabb éneklését nyújtja itt a frontember és a szövegezés is gyönyörű („Jara sang, his song a weapon, in the hands of love/You know his blood still cries from the ground”).

Az Exit a lemez feketebáránya, eklatáns bizonyítéka a banda kísérletező hozzáállásának. Úgy a dallam-, mind a szövegvilágot tekintve ez a dal annyira sötét, hogy áthangszerelve simán lehetne akár egy Depeche Mode szerzemény is. Visszafogott szépség – a kedvencem. Mikor egy bizonyos Robert John Bardo 1989-ben megölte Rebecca Lucile Schaeffer színésznőt, rajongásának tárgyát, azzal védekezett, hogy a dalt hallgatva jutott el a gyilkosság gondolatáig.

A záró Mothers of the Disappeared a WAR óta követett hagyomány értelmében halk nóta. Ebben újfent a latin-amerika tematika jelenik meg. Általában nem kedvelem a túlzottan politizáló szövegeket, de a U2 érdemeit, ha akarnám, se tudnám figyelmen kívül hagyni. A túláradó diszkó korszakában képesek voltak egy nemcsak remek, egységes, de óriási népszerűségre is szert tett rock albumot létrehozni. Ezt a gondviselés két Grammy-vel is jutalmazta 1988-ban. A Joshua Tree-t a RS magazin „felejthetetlennek” valamint az év lemezének minősítette, és a U2-nak (sajnos) azóta is ez maradt az egyik legerősebb anyaga.

U2: The Joshua Tree (1987.03.09.)

1. Where The Streets Have No Name
2. I Still Haven't Found What I'm Looking For
3. With Or Without You
4. Bullet The Blue Sky
5. Running To Stand Still
6. Red Hill Mining Town
7. In God's Country
8. Trip Through Your Wires
9. One Tree Hill
10. Exit
11. Mothers Of The Disappeared

50:11 perc, Windmill Lane Studios

A MyMusic értékelése: 9/10

déka

1 2 3