2007. március 6.
Van egy jó, és egy rossz hírem. Kezdem a jóval: bárkiből válhat profi disc jockey, viszont ezer emberből talán egy, aki van olyan kitartó, hogy ezt véghez is vigye.
Én 1998. környékén kezdtem a zenélést, egy haverom által csöppentem bele a szakmába. Velem is minden úgy történt, ahogy ez általában lenni szokott. Megmutogatták az alapokat, és sipp-supp, két hét alatt már tudtam trappolás nélkül zenéket összerakni. Ezután megszereztem az OSZK-s vizsgát. Szépen lassan lettek olyan szórakozóhelyek, ahol zenélni kellett. Én egy roppant visszahúzódó, csendes ember voltam, aki társaságban egy szót sem mert szólni. Emlékszem egy bulimra, még a legelején. Nem én voltam a resident, de a srác lelépett egy nővel, és azt mondta, álljak be zenélni. Ez körülbelül este tíz óra tájékán lehetett. Onnantól kezdve én szépen végig mixeltem az éjszakát, viszont szerettem volna a mikrofonba is legalább beköszönni. Reggel négy óráig ittam, és amikor már alig volt valaki, valamit makogtam, hogy sziasztok.
Hála istennek ezután olyan helyekre kerültem, ahol nem találkoztam más dj.-kel.(talán ez volt az én szerencsém). Szépen lassan elkezdtem magamat fejleszteni, mind zeneileg, mind verbálisan. Jöttek az egyre jobban sikerült bulik, de az alkohol az mindig jelen volt valamilyen szinten. Valamiért kellett, hogy az ember feloldódjon teljesen, és levesse a gátlásait. Egy darabig működött is szépen, de úgy éreztem még valamiért nem tökéletes. Kicsit megpróbáltam más megközelítésből nézni a diszkózást. Mire is van szüksége az embereknek, és miért is mennek bulizni? Mit várnak el a dj.-től?
Ha megkérdeznénk egy buliba járó fiatalt, valószínűleg azt mondaná: semmit, vagy talán hogy jó zene szóljon.
Én soha nem így álltam a bulikhoz. Minden egyes alkalommal arra törekedtem, hogy az aktuális parti mindenki számára emlékezetes maradjon. Mi Magyarországon az általános tendencia, mi történik egy bulin?
Nagyon egyszerű. A dj. nyomja a jobbnál jobb zenéket, tegyük fel, szépen mixel, és még jól is beszél a mikrofonba, de az emberek mégse figyelnek rá úgy istenigazából, hanem a saját dolgaikkal vannak elfoglalva. Na, itt úszik el minden! Ha a hangulatfelelős nem tudja az emberek figyelmét 100% -ig magára vonni, akkor szétesik a buli, és bármit tesz, elmarad az a bizonyos „emlékezetes buli”.
Na, és ezt a figyelemfelkeltést hogy oldjuk meg? Sajnos nincs rá recept. Olyan dolgot kell művelni, ami mindenkit érdekel, mindenki felfigyel rá. Itt gyorsan meg is jegyzem: nem elég felkelteni a figyelmet, meg is kell tartani, egészen a buli végéig. Együtt kell rezdülni a közönséggel minden pillanatban. Minden buli más, mindig újat kell kitalálni. Például: legyen csend, tudatosan legyél „hülye”, csinálj olyan dolgot ami nem szokványos, de vigyázz! El kell nyerned az emberek bizalmát, el kell érned, hogy figyeljék minden mozdulatodat. Ez nagy felelősség, amivel óvatosan kell bánni. Bármit is teszel, tudnod kell, mi lesz rá a reakció. Nem teheted meg, amit oly sokan, hogy „mindenki tegye fel a kezét!” addig, amíg tényleg itt nincs az ideje, és nem fogja a fele társaság az mondani, hogy mit ugráltat itt engem ez a nagyképű barom. Ha egy hullámhosszon van mindenki, akkor viszont megtehetsz szinte bármit.(ésszel) Minden partin szembetalálod magad a lehetőséggel, csak meg kell tanulnod felismerni, és véghezvinni az elképzelésedet. Ezt már sokat meséltem, de most utoljára le is írom: egyszer leguggoltattam egy egész diszkót... Gondolj csak bele, neked valaki azt mondaná egy bulin, hogy „guggolj le!” Én biztos elhajtanám a …..- ba, viszont ott olyan légkört, hangulatot sikerült összehozni hogy bizony fél méterrel alacsonyabban át tudtam nézni a tömeg felett. Rengeteg hasonló sztori van, szinte minden buliról legalább egy.
A disc jockey-nak az aktuális helyen az aktuális felszereléssel mindig a legjobbat kell kihoznia magából. Olyan nincs, hogy mindig minden jól működjön. Elszállhat egy fény, megadhatja magát az egyik cd játszó. Ilyenkor nem azzal kell foglakozni, hogy hogy csináljam meg, hanem elő a mikrofont és mix nélkül minden számot kidumálni.
Mesélek egy sarkalatos helyzetet, amibe nagy valószínűséggel senki nem fog kerülni, de nekem azért csak sikerült. Elmentem sítáborba, ahol azt mondták, hogy laptopról kellene megoldanom egy hétig minden este a bulikat. Volt egy diszkófény, egy kishangfal, és persze a laptop. Azt ígérték, lesz rajta valami mixprogi is, amivel majd tudok rendesen keverni. Gondoltam, ha nincs más, akkor megoldom. Megkaptam a gépet, és egy szűz xp volt rajta, meg egy regisztrálatlan total commander. Improvizálnom kellett, úgyhogy a windows media playerrel játszottam egymásután a zenéket, és kiabáltam mivel mikrofonom se volt. Tíz perc után mindenki táncolt, amikor odajött egy faszi, hogy „rohadt jó buli van” , és rácsapott a fényre… - elszállt az izzó benne. Ismét ki kellett valamit találnom, mivel semmit se lehetett látni, az eredeti neonokat pedig nem kapcsolhattam fel. A sötétségben elvesztettem a fő kontaktust az emberekkel. Nem láttam az arcukat, mozgásukat, és nem tudtam megítélni milyen zenére van szükségük. Ekkor lehalkítottam annyira a zenét, hogy még éppen élvezhető legyen, de halljam az emberek hangját is. Akkora bulit kellett csinálnom, hogy a visításukból lemérhessem, milyen zene jöjjön. A számok végén pedig szünetet kellett tartanom, hogy egy-két hangot elcsípjek a beszélgetéseikből. A végén mindenki megtapsolt. (jól esett)
Az azért hozzá tartozik a zenéléshez, hogy a technika adott legyen! Egy komoly felszereléssel fantasztikus dolgokat lehet véghez vinni…
Van egy csapat, a Nyír 1 Dj. Team, aminek én vagyok az ügyvezetője. Jó pár éve együtt vagyunk, mint dj. team. A csapatban mindenkinek megvan a maga szerepe. Hat különböző egyéniség, de valahogy ettől lett kerek a Nyír 1 Dj. Team.
Szándékosan írok példákat, mert ezekből sokat lehet tanulni.
Dj. Roly, az egyik srác a csapatból egy fellépésen elkezdett olyan zenéket játszani amik nekem egyáltalán nem jöttek be, és teljesen máshogy kezdtem volna felépíteni a bulit. De a harmadik zene után azt vettem észre, hogy egy teljesen másfajta hangulatot varázsolt maga köré, amitől ugyanúgy borsózott a hátam. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy egy bulin rengeteg módon lehet varázsolni. Szándékosan használom a „varázsolni” szót, mivel tényleg valami hasonlóról van szó. Én életem során nagyon sok mindennel foglalkoztam, de nyolc év után merem állítani, hogy a lemezlovas szakma az egyik legnehezebb. Ez magába foglalja a színészetet, mivel bármilyen hangulatban vagy, bármilyen rossz a kedved, ha a pult mögé lépsz, ott nem lehet más csak a közönség és te. Neked kell lenned a legvidámabbnak, sugároznod kell a gondtalanságot, mivel az embereknek erre van szüksége. Magába foglalja az üzletembert is, mivel el kell adnod magad, és a zenét, nem is akárhogy. A legrosszabb zenét is el lehet úgy adni, hogy szeressék, esetleg még tomboljanak is rá. Ehhez csak jó beszélőke, és megfelelő időzítés kell. Egy buliban minden zenének megvan a maga helye. Te teremted a hangulatot, de hagyni kell a közönséget is beleszólni. A közönség rezdülése vigyen tovább, milyen zenét, stílust fogsz játszani.
Lepd meg a közönséget! Kiszámíthatatlannak kell lenned! Ne tudják mi fog jönni, de tedd őket kíváncsivá. Ha teljes éjszakát zenélsz, akár még az italfogyasztást is növelheted, megfelelő zenék lejátszásával.
Ne tervezz előre semmit! Mindig az aktuális szituációt figyeld! Bulizz a közönséggel! Legyen egyéniséged! Kerüljenek a te hullámhosszodra! Légy te a központ! Zárj ki mindent, csak közönség és te. Varázsolj! (ittasan nem lehet varázsolni).
Én csak ötleteket adok, és megpróbálok rávilágítani, mit is kellene, hogy jelentsen a dj., mint szakma. Ha ezt elérted, akkor majdnem mindent tudsz! Egyszer talán leírom még, mivel lehetsz ennél is jobb, de most még korai lenne erről beszélnem.
Az ember mindig tanul valami újat. Ne mond az soha, hogy tudok mindent!
Szloboda Balázs
www.nyir1djteam.hu