2016. június 6.

Bryan Ferry az élet szépségeiről beszélt Dieter Meierrel

A Roxy musicból ismert Bryan Ferry a pop kultúra egyik legikonikusabb énekese, az elegancia megtestesítője. Az Electronic Beats magazintól Dieter Meier, a Yello frontembere kereste fel, és mi másról beszéltek volna, mint az életünk szépségeiről.

Dieter Meier: Fantasztikus stúdiód van.

Bryan Ferry: Igen, az albumaim jelentős részét itt vettem fel. Ami azt illeti 20 évembe telt kiépíteni az egészet. 6 részből áll és úgy vettem meg őket egyesével, más-más tulajtól, amíg kész nem lett az egész.

DM: Kik voltak az előző tulajok?

BF: A stúdió centere azelőtt egy színházi kosztümtervezőé volt. Amikor jöttem megnézni a helyet, csodálkozva láttam, hogy itt varrták a Tim Burton féle Batman filmhez a főhős ruháját. Tudod, pár jelmezt itt, Londonban csináltak a filmez. Valószínűleg azért, mert Burton abban az időben itt lakot.

DM: Nagyon kényelmes hely. Itt szoktad tölteni a szabadidőd egy részét is, vagy próbálsz minél több időt vidéken tölteni?

BF: Alkalmakként szoktam a stúdióban időzni. Végülis London központjában van. De nagyon szeretem a vidéki légkört is. Pont az ellentéte a stresszes és feszült turnézásnak és lemezfelvételeknek.
fel és vesz be a stábjába.

DM: A stúdiód elég régi-módi. Rengeteg itt az analóg felszerelés.

BF: Igen, már megvan egy ideje ez a régi kis keverőpult. Természetesen vannak már számítógépeink is, aminek ugyanúgy megvan az előnye és a hátránya.

DM: Nekünk is volt egy ilyen régi 64-es konzolunk, de a társam, Boris mindig a legújabb technikával szeret dolgozni, szóval váltottunk. Most már egy olyan keverőpulttal dolgozunk, ami elfér egy táskában. Ami azt illeti, egy laptopot használunk.

BF: Minden egyre kisebb lesz manapság.

DM: Nem jó, ha egész életedet a stúdióban töltöd. Én megpróbálok annyi helyre elutazni, amennyire csak lehet. Például szoktam lovaspólózni, elég rossz vagyok benne, de ez most nem fontos. Azóta sokkal élvezetesebb, mióta megtanultam nem leesni a lóról. A legutóbb, amikor játszottam, volt egy elbűvölő hölgy, aki próbált segíteni nekem. Úgy ordított velem, mint egy őrmester egy Oliver Stone filmből.

BF: Azt hiszem, őt ismerem...

DM: Ahogy azt tudod, Argentínában kezdtem el gazdálkodni, és vettem egy kis földet Patagóniánál. Ott vagy pár barátom, akik elég sokat pólóznak, de még az alapokra és képtelenek megtanítani. Ha játszani akarsz velük, akkor meg kell tanulnod játszani máshonnan...

BF: Szóval lovaspólózással töltöd a mindennapjaidat mostanság?

DM: Pont ezt akartam tőled is kérdeni...

BF: Ebben az évben 75 fellépésem van. Ez elég sok számomra.

DM: Ez szerintem bárkinek sok lenne. Én a Yello-val alig csinálok egy pár showt mostanság.

BF: Egy blues zenésznek nem sok. Nézd BB Kinget. Évente több mint 200 koncertet adott. pedig öregebb volt jóval, mint én. Mondjuk ő leült koncertek közben. Az lehet könnyítette a helyzetét.

DM: Merre turnézol mostanság?

BF: Miamiban kezdtük és a keleti parton haladtunk felfele egészen New Yorkig. Aztán Chicago és az északi városok. Talán Chicagot szerettem a legjobban. Gyönyörű hely, rengeteg szép épülettel. És a múzeumokat is nagyon érdemes körbejárni. Szerintem Chicago az igazi Amerika számomra. Innen San Franciscoba mentünk tovább, majd Los Angelesbe fejeztük be a turnét.

DM: Még mindig kimerít ennyi showt adni újra és újra, egymás után?

BF: Igen. Egyes esték jobban kiütnek, mint a többi, változó. De ez természetes. Énekes vagyok, vagyis a testem a hangszerem. Néha a hangszer jobb, néha nem. Alkalmanként torokfájásom is van. De mindezek ellenére, imádok turnézni és nagyon élveztem a tavalyi évet. Egy nagy bandával turnézom, és mögöttem is mindig megy a kivetítő. Csináltunk egy csomó anyagot, amit kivetítünk magunk mögé. Ez a filmes megoldás segít, hogy a számaim hangulatát át tudjuk adni. Szerinte ez sokkal érdekesebb, mint amit én csinálok, csak egy énekes vagyok! A filmek az én vizuális inputjaim a showban. Ne feledd, tanultam ilyet is! Persze nem én rakom össze egyedül ezeket a snitteket- egy egész kreatív csapatom van, akik segítenek ebben.

DM: Folyamatosan szoktad változgatni a set-listed. Műsorról műsorra más dalokat adsz elő és más sorrendben is. Hogyan tudod megoldani, hogy ilyen improvizációs szinten tudj előadni?

BF: Utálnak is érte engem. A beállás utáni 2 órában azzal van elfoglalva mindenki, hogy átállítson mindent az aznapi set-list szerint. Nehéz időben mindent átprogramozni. De ahogy észrevettem, jó, hogy folyamatosan változtatgatok estéről estére. Bob Dylan a követendő példám, aki minden koncerten teljesen új set-listet ad elő. Mondjuk anyagilag nem a legjobb ötlet. Úgy értem, van, hogy egy közepes színházteremben játszunk 3-4 ezer ember előtt… néha alig vannak 2000-en. De 30 embert viszünk magunkkal a turnén, ami elég drága. De művészileg nagyon megéri- ez a legjobb show, amit jelen pillanatban tudok nyújtani.

DM: Egy kicsit irigy is vagyok rád ezért. Nagyon szeretek élőben játszani, de Boris nem engedi, hogy egyedül lépjek fel.

BF: Ez elég unfair.

DM: Elég keményfejű fickó. De ne értsd félre, kedvelem ezért a tulajdonságáért. A vége az lett, hogy saját Dieter Meier koncertet adok egy gitárossal és egy hegedűssel. Imádok turnézni egy ennyire kicsi társassággal, és bármit játszhatunk a koncerteken.

BF: De valami korlát között kell maradnod, nem? Különben a zenészeid elvesznének benne.

DM: Persze, de mivel ilyen kevesen vagyunk, szinte bármikor tudunk reagálni a közönségre.

DM: Te még hiszel a lemezkészítésben?

BF: Jelenleg nincs szerződésem, szóval azt csinálhatok, amit akarok. de azzal a felfogással nőttem fel, hogy a lemez a megfelelő formája a zenefelvételnek. Jelenleg egy rossza szavam nem lehet arra, ahogy az EMI a marketingemet csinálja az évek során. Nagyon jók abban, hogy mindig legyen valami új a polcon. De a kreatív részt sose adom ki a kezemből. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos a kiadóval való munka során. De persze tudom, hogy a kor halad előre és már nem a lemez az egyetlen formája a zenének, és a végtelenített iPOD listák vették át a helyüket. Mostanság nagy divat, hogy az előadók magukat menedzselik, és saját kiadót alapítanak. De azt elfelejtették, hogy ez rengeteg munkával jár.  Igazából ez pont az a munka, aminek semmi köze a kreatív zenekészítéshez. Úgy gondolom hogy jobb ha másokra hagyok mindent, ami a nem zenei része az albumnak.  Te se tudnál gazdálkodni, vagy lovaspólózni, ha magadat kéne menedzselned közben.