2014. június 20. | Joss Beaumont

Beat Dis: Hangzásban és stílusban is nagy váltás

Új mérföldkőhöz érkezett a hosszú évek után új lemezzel jelentkező Beat Dis. A zenekar Revolt And Other Boring Things című lemezének bemutatójára készül, melyre 2014. június 20-án kerül sor a Dohány utcában újonnan megnyílt Roham Bárban. A lemezbemutatóról és más érdekességekről nyilatkozott Csigó Tamás, a Beat Dis énekese.

Mennyi munka előzte meg az új lemez - Revolt And Other Boring Things - elkészültét?
- A 2010-es utolsó albumunk (Proof Positive) elkészülte után Alba Hyseni - Inner-Mission című lemezén dolgoztam. Eltelt egy-két év, és valami egészen mást kezdtem érezni zeneileg: megcsapott a 90-es évek iránt érzett nosztalgia szele. Megírtam 8 dalt és kivittem a próbaterembe, hogy próbáljuk ki, szólaltassuk meg őket. Akkor még nem tudtam, hogy ezekből Beat Dis számok lesznek, egy új projektben gondolkoztam. Mikor az 1G Recordshoz szerződtünk, akkor már tudtuk, hogy ezek a számok fogják alkotni a negyedik BD album gerincét.
Csatlakozott hozzánk Nagybaczoni Áron, az EZ Basic billentyűse, és elkezdődtek a stúdiómunkálatok. Pár nap alatt a próbateremben rögzítettük a hangszeres felvételeket, aztán jöttek az énekek, amiket 90 százalékban otthon vettem fel, a szomszédok nagy örömére. A keverést Puha Szabival csináltam az 1G Records stúdiójában. Hangzásban és stílusban is nagy váltás ez a 2010-eshez képest, de a 4 év az 4 év, főleg ha mentálisan is nagy változásokon mész keresztül.

Miért pont a Fuck The System-hez készítettetek klipet?
- Majdnem minden dal hallgatása, készítése közben felbukkan egy vizuális ötlet is bennem. Ez a videó egyből beugrott mikor a dalt írtam. Tetszett a párhuzam a zene/szöveg, és a képi világ között. Ráadásul ez egy webkamerával leforgatható, minimál költségvetésű klip. Csináltam már egyszer egy videót, Manoya Earth Callingját. Tudom, hogy rengeteg dologba bele lehetne kötni egy ilyen low budget klip elkészültekor, de ez engem nem érdekel. Sokkal inspirálóbb, hogy valami olyannal álljak elő, amilyen még nem volt. A megvalósításban Horváth Zoltán a zenekar basszusgitárosa segített mindkét klip esetében, és biztos vagyok benne, hogy fogunk még videókat gyártani az új lemez dalaira.

Ez a lemez mennyiben más, mint az eddigiek?
- Sok minden megtalálható az új zenei világban is azokból a hangulatokból, amelyek a régieket jellemezték. Csak más köntösbe lettek bújtatva. Több lett a gitár és a billentyű, a digitális hatást eltüntették az élő hangszerek jellegzetes hangjai. Visszatért az első lemezen sokat használt orgona, illetve az akusztikus dob. Sokkal többet énekelek ezen az albumon, mint eddig valaha. Közreműködők, vendég énekesek nincsenek, ezáltal egységesebb lett, mint az eddigiek, ami célunk is volt. A samplingek maradtak, szeretem azt a hangulatot, amit - néha teljesen váratlanul - okozni tudnak. Mintáztam Bachtól, Charles Ives-től, Anatol Liadovtól, sok mindenkitől. Az előző lemezekhez képest sokkal poposabb körítést kaptak, de dolgozom most egy anyagon, ahol sokkal jobban kiélem a kísérletező kedvemet. Még nem tudom mikor, milyen név alatt, milyen formában fog megjelenni.

Mit lehet tudni a lemezbemutatóról?
- A Roham bárban játszottunk már egyszer, nagyon szimpatikus hely. Hangulatos a koncertterem, ahova körbevetítjük majd a lemezborító grafikáit, amit Gyurcsek András készített. Kapható lesz az album, és a zenekar életében először Beat Dis pólókat is árulni fog. Mind a 12 dalt lejátsszuk az új lemezről, de természetesen lesznek régebbi számok is. 10 órakor Lucrecia Protellor kezd live-actjével, 11 - kor játszik a Beat Dis.

Ha már Fuck The System: Szerintetek ugyanannyira vagytok társadalomkritikusak, mint az elején?
- Régebben többet foglalkoztatott a társadalomkritika, illetve a zenei stílushoz is jobban illett az a fajta hangvétel. Lenne mit becsmérelni most is bőven, de egy életünk van, nem szabad engedni, hogy a sok bénaság tönkretegye a napjainkat. Őszintétlenségnek, felelőtlenségnek tartom azonban azt is, ha valakit egyáltalán nem érintenek meg az igazságtalanságok, amiket egyes emberek elszenvednek, és nem foglalkozik velük. (Elég ciki például, hogy a kereskedelmi TV csak akkor kezdi a nagyközönség elé feltárni az addig is aktuális galádságokat, mikor már nem tömik tele a zsebeit).

A Fuck The System reményeim szerint egyszerre szól a kizsákmányolásról, az álszentségről, és egyes társadalmi rétegek lenézéséről, a velük való nem törődésről.