3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2013. november 5. | govinda

Széntorna intimhülyékkel? BEN 2013, zárónap

Copyright:

Szombaton este került sor a Budapesti Egyetemi Napok 2013-as évadának zárónapjára. A rendezvény (amely a magyar over-underground legjavának egy részét vonultatta fel) utolsó 'akkordjaként' az Intim Torna Illegál és a The Carbonfools nem hagyta nyugodni a népet.

Érkeztemkor a jelenlévők már bent melegedtek a Petőfi Csarnokban (PeCsa Music Hall? Petőfi Rendezvényközpont? Elvesztem az információkban.) - némi ruhatár-helyezkedés kombó után alig kellett valamicskét várnom arra, hogy az Intim Torna Illegál kvartettje belekezdjen a zárónapi mókába. Konferálás és mindennemű körítés nélkül ugyan, de például az nagyon is jól esett, nekem, aki rutinosan kalkulál egy kevés csúszással, hogy kifejezetten pontosan kezdtek.

Az első albumukat rengeteget hallgattam, az újabbikban még nem nyílt alkalmam kellően elmerülni, ez azonban mit sem számított; a régi daloknak nagyon örültem, és elégedetten konstatáltam, hogy még mindig tudom a szövegüket, az újak pedig elég lendületesek és dallamosak voltak ahhoz, hogy úgy is élvezzem őket, hogy ott helyben hallom először. (Néhány számba a rádiókon-internetes barangolásokon keresztül nyilván beleakadtam a Kísérletről is, de ahhoz képest, hogy a Cirkuszt alighanem kívülről fújom, ez nagy különbség.)

Most belehallgatva a második lemez lényegesen nyersebbnek tűnik elődjénél, ez azonban a koncert során nem tűnt fel, egyáltalán. Pörgős, szoros dalfüzért kaptunk, szó szerint, hiszen zenészeink számos alkalommal a dalok között nem is tartottak szünetet, még embert próbálóbbá téve az amúgy sem kis fordulatszámon üzemelő bulit.



Minden koncertre járónak, aki alapvetően szereti a közös szórakozás, közös éneklés, közös elmerülés atmoszféráját, tudom ajánlani az Intim Torna Illegált, merthogy a sok boldog, lelkes, ugráló jelenlévő lendülete akkor is át tud ragadni a másikra, ha történetesen egyébként nem lenne világmegváltó hangulata. Ráaádsul az ITI-nek látszólag nagyon hűséges és összetartó közönsége is van, szóval ez a felfokozott hangulat, gyanítom, általában jellemző. (A kolleginával össze is nevettünk néhányszor: vajon mit gondolna az az ember, aki egyszer csak boldog tudatlanságban idecsöppenne, miközben a tábor azt skandálja, IN-TIM-TOR-NA?)

A színpadkép és az egységes imidzs nálam külön jó pontot érdemel, hiszen ettől is jó zenekar egy zenekar: jól felismerhető, meghatározható. (Személyes vélemény, hogy azok a bandák, ahol van egy Nádasdi Janóhoz mérhető energiabomba, csak szerethetőek lehetnek.) Ezelőtt csak egy ITI-bulin vettem részt, de most már annál jobban sajnálom, hogy nem többen!

Rövid pakolás, molinóállítás és hangolás után aztán jött a nemrég nemzetközi vizekben fürdőző The Carbonfools, akik ehhez méltóan most sem tudtak hibázni. Annak ellenére sem, hogy a koncert első felében kibabrált velük a technika; mindezt sikerült a javukra fordítani, ugyanis a kényszerszünetben 'lezavarták' hármasban (gitár-basszus-vokál) a Dangert, ami egyébként is az egyik kedvencem, de ebben a formában felerősödik az egyébként is jellegzetes hangulata, valamint Fehér Balázs hangi adottságainak bizonyítására is rendkívül alkalmas.



Nagyon, nagyon sok végigtáncolt-tombolt-tapsolt vagy éppen csak végignézett fellépés után kicsit olyan a viszonyom a jelenséggel, mint magyar embernek a Dallas ismétléseivel: tudom, mi fog történni, tudom, hogy Bobby halála egy orbitális kamu, sőt még Jockeynak is elnézem a feltámadás-dolgot, és csak-csak ott ragadok a sorozatot éppen műsorára tűző adón, ha valamelyik epizód megy éppen. Félreértés ne essék, nem akarok minőségbeli egyenlőségjelet tenni a Dallas és a Carbonfools közé (isten ments), csak az ismerősség-biztonság érzetét igyekszem érzékeltetni. No, hát valahogy így érzem magam, ha róluk van szó, és én vagyok az egyik zsémbes kisnyugdíjas-figura, akinek jobban melengeti a szívét egy-egy régi sláger.

Ettől függetlenül persze minden igaz továbbra is, amit velük kapcsolatban szoktam emlegetni: az összkép hiba nélküli, pontos, élvezetes, eredeti, szerethető. Csak a méretek nőnek, a határok tágulnak – igen, az országhatár is átlépetett, ami pedig ugye igencsak büszkévé kell, hogy tegyen bennünket. Az meg feltétlenül izgatottá, hogy elhangzott egy félmondat egy bizonyos új lemezről...!

Jött az Earth, Wind and Fire meg a September, mint már egy ideje mindig, amitől aztán a csarnokban bájos össztánc kerekedett, aztán feloltódtak a villanyok, szétoszlottak az emberek, a fesztiválnak vége lett. Annak, hogy tulajdonképpen egy egyetemi fesztiválon vagyunk, semmi jele nem volt, de nem is ez számított. Ami igen, azt megkaptuk.

govinda
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky