2013. augusztus 21. | Anikó
Fall Out Boy sikítozó csajokkal a Strand Fesztiválon
A Fall Out Boy először lépett fel Magyarországon. Előre sejthettük, hogy napijegyes tinilányok százai fogják ellepni a Strand Feszt területét. A rajongás és az extázis a Feszt második napján tetőzött. Még úgy is, hogy a hangosításra a pocsék szó kifejezetten dicséretnek számít.
- megosztás
- kapcsolódó fájlok
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
A Strand Fesztivál második napján beindult az élet. Estére egész szép tömeg lett a Telekom színpad környékén. A kemény rajongók már délután beálltak az első sorba, úgyhogy ők az ITI koncertjét végiglötyögték. Azt el sem tudom képzelni, hogy a Subscribe-on mit élhettek át az első sor korlátjához bilincselt tinik. Én hátul kaptam el egy őszinte megnyilvánulást a Subscribe irányába: „Menjetek már haza, kérlek.” A félreértések elkerülése végett én például szeretem a Subscribe-ot, de az tény, hogy a zenéjük nem való mindenkinek. A rajongó lányoknak a Fall Out Boy első sorért azonban meg kellett szenvedni.
Mindenesetre a csajok este 11 előtt már velőtrázó sikolyokkal és szerelemtől csillogó szemekkel várták, hogy a színpadra lépjen a Fall Out Boy. Az első három szám alatt a fotósárokban fényképeztem, ott nagyon jól szólt a koncert. Aztán a menetrendnek megfelelően kitereltek minket. A hangosítópult vonalában találtam helyet, ami egy normális fesztiválon vagy koncerten még határozottan jónak számítana.
Azt a zenei élményt (?), amit a színpadtól kb. 30 méterről kaptunk, bárki felidézheti otthon. A recept a következő: rakd be a Fall Out Boy legnagyobb slágereit és ragadd meg a hangerő gombot! Kezd el véletlenszerűen tekergetni a hangerőt elég gyorsan, arra figyelj, hogy többet legyen nagyon halk a zene, de kellő lendülettel ugrándozzon azért a hangerő. Aki a fesztiválérzést is szeretné hozzáadni, az dobjon egy adag homokot az arcába, valamint egy halk hangerejű tüc-tüc zenét vagy Heaven Street Sevent hallgasson hozzá (ez attól függ, hogy a színpad melyik oldalán álltál).
Komolyra fordítva: értem én, hogy fújt a szél, de azt a zenei borzadályt, amit a hangosítás okozott, nem fogom hamar kiheverni. Azoknak, akik relatív hátrébb kaptak csak helyet, élvezhetetlen volt a zene. Valószínű, ezt az első sorban álló lányok nem észlelték, mert az ő szívük a Fall Out Boy-jal dobogott. Nem is lassan.
A zenekar jól játszott, amennyire ezt ki lehetett venni, a srácok energikusak voltak, a számok között egész hosszú átvezető szövegeket mondtak, tehát a kommunikáció és a színpadi jelenlét jól ment. Azonban 50 perc zenélés után lementek a színpadról és elég soká váratták a közönséget a visszajövetellel. Utána még letoltak – emlékeim szerint – három ráadásdalt.
Összességében, aki nem lehetett ott, ne bánja, ilyen szar hangtechnikával csak az volt a nagy szó, hogy a Fall Out Boy tagjai ott vannak Zamárdiban. A zene meg… azt hozzáképzeltük.
Anikó
Fotók: Kenéz Anikó – Remetei Zoltán
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.