2013. augusztus 20. | govinda
Egy mindenkiért, mindenki egyért – Random Trip a Strand Fesztiválon
Vasárnapi menetrendünk második kiemelt pontja egy Random Trip-buli volt a Viva Színpadon. Gyakorlott Trip-látogatóként tudtam, mit várhatok, mivel azonban először vettem részt a sorozat egy fesztiválos kiadásán, kíváncsian vártam a végeredményt. Ami pedig felül is múlta a várakozásaimat: az angol zsargon valami ilyesmire használja a sick, vagy a wicked szavakat.
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
A 20:50-re kiírt kezdés előtt kényelmesen érkeztünk az akkor gyorsan kiürült első sorokba, így a hangolást-beállást is figyelemmel kísérhettük. Időnként kissé sokkoló volt az egymagukban meg-megszólaló hangszerek, dobok hangereje és rezgésszáma, de amiről az elején azt hittük, talán zavaró lesz, a koncert kezdete utáni 5. percben már egyáltalán nem érdekelt.
Erre a különleges estére a line-up sem alakult akárhogyan: Delov Jávor és Q-Cee mellett Bata Pisti, Premecz Matyi, Szepesi Mátyás, Gábor Andor, Walkó Csaba, Kemon és Andy Hefler álltak össze alkalmi szupergrouppá. (Nem túlzás a szupergroup kifejezés, hiszen az előadók sora olyan népszerű magyar zenekarokhoz köthető, mint a Magashegyi Underground, az Irie Maffia, a Compact Disco vagy a Kéknyúl Hammond Band, a Turbot és a Vinyl Warriorz formációját sem mellőzve persze.) Nem elhanyagolható az sem, hogy közülük szinte mindannyian kétszeres munkát végeztek, hiszen Szepesi Mátyás frissen érkezett a Magashegyi-koncertről, Kemonra éjjel 1-től várt egy Irie Maffia-parti, Jávor, Matyi, Andor és Pisti pedig a Random Trip után Fábián Juli zenekarát erősítették.
Említettem a felvezetésben, hogy érdeklődve vártam, milyen hatással van a hangulatra és a teljesítményre az, ha a Random Trip kikerül az általa oly jól belakott és megszokott klubkörnyezetből. Egyik tavalyi koncertbeszámolómban azt írtam, hogy a produkció egy nagyobb színpadra helyezése azzal járna, hogy veszít a varázsából; utólag belátom, hogy ez egyszerűen butaság. Az biztos, hogy van változás, de hogy ez valaminek az elvesztését jelentené – ugyan! Sőt...
Nem is szaporítom tovább a szót, felesleges: a felsorolt kilenc(!) zenész valami egészen elképesztően élvezetes, emlékezetes estét varázsolt annak a szerencsére elég nagyszámú közönségnek, akik mellettük tették le a voksukat. Teljesen mindegy volt, hogy a frontban éppen Csabi kellemes-puha éneklése, Andy húzós-dögös vokálja vagy Kemon duruzsolása szólt, minden működött. A legjobban persze akkor, amikor kivétel nélkül minden fellépő bekapcsolódott a játékba, oly mértékben passzoltak egymáshoz – amit valószínűleg ők maguk is éreztek, hiszen a buli nagy részében mindhárman aktívan közreműködtek a színpadon. Az aktív közreműködés szerencsére a közönség részéről is megvolt: semmilyen koncerten nincs jobb annál, amikor a hallgatóság reagál, pozitív visszacsatolást küld a produkcióról – erre sem lehetett panasz. Elég rövid idő alatt elég népes tömeg gyűlt össze, akik szerencsére rendesen meghálálták a zenészek erőfeszítéseit. Az erőfeszítés valójában egy buta szó ebben a kontextusban, hiszen most is, mint alapvetően minden alkalommal, jól látszott az összes fellépőn, mennyire élvezik a szereplést, hogy örömmel igyekeznek kihasználni a lehetőséget. Összemosolygások-nevetések, közös énekeltetés, játék a szó legpozitívabb értelmében.
Mint ahogy jeleztem is, voltak azért súlyos részei is a koncertnek nagy mennyiségben, tele koszos riffekkel, igazi tombolós futamokkal. Ezúttal nem történtek éles váltások egy-egy téma kihasználása után – sokkal érdekesebbnek tartottam, hogy többször egy tételen belül váltakoztatták a nyugisabb és a harsányabb epizódokat. Utóbbiaknál emelkedtek a lábak, a kezek, a hangok – egy idő után talán még a fejek is gurultak volna, ha tovább kitartják az őrületet. Tisztességesen kitöltötték a rendelkezésükre álló teret, és egyáltalán nem volt furcsa vagy szokatlan, hogy nem egy belvárosi klub pincéjében vagy egy állóhajó fedélzetén játszódik le mindez. Sőt, ilyenkor mutatkozhat meg igazán, hogy mennyi minden rejlik még ebben a formátumban, hogy hogyan tágíthatóak ki a megszokottnak vélt határai. A lényeg, hogy abszolút jelesre vizsgázott a Random Trip kollektívája fesztiválhangulatból – valószínűleg sokadszorra, de nekem ez volt az első ilyen tapasztalatom.
Ha valamikor, akkor ebben az esetben használnám a „Nagyszínpad! Nagyszínpad!” állandósult szókapcsolatát – szintúgy nevetve vennék be azt a várat is. Eláruljuk, hogy nemsokára ahhoz hasonlatos kihívásban lesz részük: ha olyan jól teljesítenek, mint Zamárdiban, Delov Jávor szeme még büszkébben csilloghat, mint az ottani lekonferálás alatt.
Fotó: Wlcsek András
govinda
- cimkék
- 2013, Andy Hefler, Delov Jávor, DJ Q-Cee, koncertbeszámoló, MC Kemon, Premecz Mátyás, Random Trip, Strand Fesztivál, Walkó Csaba, zamárdi
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.