Legalábbis a lakók számára mindenképpen annak tűnt, hiszen a millió ember, aki randalírozott az utcán csak szitkozódást és bosszúságot hozott ki a helyi lakosokból. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom, ugyanis kétszer jártam a városban a négy nap alatt és mindkétszer belefutottam egy-két elégedetlenkedő őslakosba. Viszont, velük ellentétben, hatalmas áldás ez a fesztivál a fiataloknak, akik mindent, de tényleg, szó szerint MINDENT megkaptak a szervezőktől ahhoz, hogy egy felejthetetlen hetet töltsenek Sopronban. Biztosítottak szálláslehetőséget, ételt, italt (ezeket persze kicsit drágán, de aki ilyen helyre jön, az nem fog meglepődni egy 550-es sörtől), helyszíneket a bulizáshoz, a kikapcsolódáshoz és a chill-outos, beszélgetős, alvásba fulladó lazuláshoz. Nekem volt szerencsém mindenben részt venni egy kicsit, így maximális, tapasztalatokon alapuló tudással állíthatom, hogy soha nem voltam még ilyen remekül levezényelt eseménysorozaton. A koncertek pontosan kezdődtek (nagyjából), ami mindig sarkalatos pont szokott lenni, az emberek nagytöbbsége barátságos és kedves volt, azért jött Sopronba, hogy elengedje magát, nem azért hogy feszültséget szítson és önmagának problémát okozzon. Egy kirívó esetet sikerült találni, amikor is egy srác az egyik kerítés mellett akart könnyíteni szorító húgyhólyagján, de ezt egy biztonsági őr nem nézte jó szemmel, ezért kedvesen megkérte, hogy rakja már el a... névjegykártyáját és várja ki a sorát a toi-toi vécék egyikében, amik 20 méterre álltak tőle, halomszámra. Nos, ennek a biztonsági őrnek most össze van öltve a feje, ugyanis kedves barátunk egy üveggel csapta kupán a dolgát helyesen elvégző szekust. 

 

Ezen kívül viszont semmi verekedés, sőt, még egy hangos szóváltás sem volt, amit ki kellene emelni. Persze a fesztiváltrollok itt is jelen voltak, akik a különböző koncerteket hátulról és árnyékból, sörrel a kézben figyelték és válaszolgattak mókásnak szánt gondolatokat a fellépők költői kérdéseire (Egyik kedvencem Kozmosz koncerten volt, ahol egy öregebb, hobónak tűnő úriember a következő kérdésre: „Melyik a kedvenc Kozmosz-dalotok?" azt a választ adta, hogy „Az, amikor lemész arról a rohadt színpadról"). Nos, az ilyenek miatt éri meg fesztiválokra járni (hehe).

 

Meg persze a tengernyi program miatt - ez természetesen nem merül ki a koncertekben, hanem ki van bővítve extrémsport-lehetőségekkel, mint bungee jumping, emberi csúzli és XXL hinta, chillezős és beszélgetős helyszínekkel, továbbtanulási tanácsadással, óriás csúszdával, csocsóval, stand up comedyvel (Lóránt Barnát innen is csókoltatom a vadászmestereivel együtt, amiből „kösz, nem kérek, van céges”) és milliónyi olyan programmal, amit fel kell fedezni. A fizetési rendszer is tökéletesen működött a kártyás megoldással, ami most már végérvényesen felváltotta a bankjegyes szerencsétlenkedést (bár amikor azt mondták, hogy a csocsó ötvenessel működik, mindenki összenézett, hogy azt meg hogy? Hiszen nincs is nálunk készpénz... De kiderült: a csocsó ingyenes, úgyhogy megnyugodtak a kedélyek, elmaradt a fesztiválforradalom). Nincs mibe belekötnöm. Ha nem a 40 fokos napon sátoroztam volna, talán aludtam volna valamennyit, de mint tudjuk, a fesztivál nem erről szól, hanem az igazi jelmondat mindig az „Éld túl!", tehát egy rossz szavam sincs. Jövőre ugyanitt!

 

Üdv,

Jam

 

U.i.: Jövőre ugyanitt?

 

Fotó: VOLT Fesztivál hivatalos honlap, Bódis Krisztián