3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2013. május 23. | Joss Beaumont

Nekem is megvolt! Depeche Mode a Puskás Stadionban

Copyright:

Az élet nagy kérdéseit boncolgatjuk a következő cikkünkben, melyben körbejárjuk a Puskás Ferenc Stadiont, valamint a benne 2013. május 21-én megrendezésre került Depeche Mode-koncertet is. No, meg persze azt, hogy mi ez az őrület itt Magyarországon a zenekar körül...

„Nekem már kétszer megvolt! Hát, nekem meg háromszor, tehát vegyél vissza!”, hangzott el ez a beszélgetés kb. százszor a Puskás Ferenc Stadion környéki kocsmákban 2013. május 21-én estefelé, úgy 18 és 20 óra között. Ja, hogy miről is van szó? Nos, azon versengett sok ember a kocsmákban, hogy rá tudjon kontrázni a másikra, miszerint hány Depeche Mode-koncerten volt már. Az tény, hogy jártak már párszor Magyarországon, de tulajdonképpen hányszor is? A válasz erre a kérdésre, bizonyos emberek vagy körökben alapvetés, mint például azon a bulin, amin december környékén jártam a Petőfi Csarnokban. Azon az estén a Depeche Mode Klub tartotta szokásos, aktuális koncertjét és megdöbbenve láttam, hogy iszonyú sokan voltak. Szinte már az volt az ember érzése, hogy a színpadon mindjárt elősétál Dave Gahan vagy Martin Gore és köszöntőt mond, majd lenyom pár dalt egy Casion vagy nem is tudom, egy gitáron, de aztán csak a lemezlovagok maradtak, meg a klipek a kivetítőkön. A lényeg, hogy marha sokan voltak, és már akkor eszembe jutott, hogy na jó most tele van a Pecsa, de mi lesz majd májusban a Puskás Stadionban, vajon mennyien lesznek? Megsúgom: rengetegen voltak...
 
Nos, hogy hányszor is járt a Depeche Mode Magyarországon? Nézzük sorra!
 
1. Először 1985 júliusában járt itt Dave Gahan és együttese, akkor még Alan Wilderrel a soraiban. Az azóta elhalálozott Volán focipályán volt a koncert, a korabeli híradások szerint csekély, mintegy 8-10 ezer néző előtt, amelynek az összetétele nagyjából az akkori NDK-ból hazánkba látogatott, de annál nyitottabb világszemlélettel rendelkező turisták voltak. Naja, ki a halál tudta még akkor, hogy mi is az a Depeche Mode. Volt már rajongótábora a csapatnak, de nem voltak sokan még Magyarországon. Nem beszélve arról, hogy akik voltak is, azokat is rendszeresen agyba-főbe verték vagy a duranduranosok vagy a punkok vagy a skinheadek. Mindenesetre nem volt könnyű akkoriban. Azóta persze Duran Duran már éppenhogy csak pislákol, a punkok csak nyári időszámítás idején, a fesztiválokon bújnak ki a földből a skinheadek meg pártokat alapítanak és baromságokkal traktálják a jónépet. Amúgy akkor volt Martin Gore 24 éves és a közönség el is énekelte a „Happy Birthday”-t szépen. Mint azt olvastam, 150 forint (!!!) volt egy belépő és a Satöbbi volt az előzenekar.
 

 
2-3. 1985 után, három évvel, 1988-ban volt a következő koncert a Budapest Sportcsarnokban, ráadásul dupla buli volt, mert 9-én és 10-én is felléptek, mind a kétszer totál teltház, 12 ezer ember előtt. Mondjuk ezek tuti jó bulik lehettek, mivel ez már a „Music For The Masses” turnéja volt, amin ugyebár olyan meghatározó dalok szerepeltek, mint „Never Let Me Down Again”, vagy a „Strangelove”.
 

 
4. A következő koncertig mintegy 5 évet kellett várni, hiszen az akkor már óriási rajongótáborral rendelkező csapatnak már itthon is klubja meg mindenféléje volt, csak hát nagyon lassan jött el az a pont, amikor végre koncertezni is eljöhettek. 1993 júliusában, az MTK Stadion adott otthont a bulinak, amin mintegy 19 ezer tomboló ember volt jelen. Ennek a koncertnek volt más érdekessége is, ugyanis a Depeche Mode akkor egy egész hetet töltött kishazánkban, miszerint Gödön vették fel az akkor aktuális kislemez, a „Condemnation” promóciós videóját. Ezt is csak a legelvetemültebb rajongók tudták, az biztos.
 

 
5. Egy nappal a World Trade Center elleni terrortámadás után volt a következő budapesti koncert, 2001. szeptember 12-én, a Kisstadionban. A terrortámadás miatt, a zenekar kivette a repertoárból az „I Feel Loved” című dalt. A bulin szintén sokan voltak (17 ezren) és jól emlékezhet a koncertre mindenki, aki ott volt, ugyanis végig szakadt az eső.
 

 
6-7. A következő alkalom szintén egy duplázás volt, mivel a „Touring in Angel” címet viselő turné először 2006 márciusában a Papp László Sportarénában, 12 ezer ember előtt érintette Budapestet, majd néhány hónappal később július 12-én a Puskás Stadionba is eljöttek. Előzenekar a Yonderboi és a The Placebo (!!!) volt.
 

 
8. Az eddigi utolsó stadionos koncert 2009. június 23-án volt a Puskás Stadionban, 36 ezer ember előtt. Ez a koncert is leginkább a hatalmas vihar miatt volt emlékezetes, de arra is jól emlékezhetünk, hogy a közönséget csöppet sem zavarta, hogy szétázott.
 

 

 
9. 2010. január 11-én volt Budapesten utoljára Depeche Mode koncert, méghozzá a Papp László Budapest Sportarénában. Ennek a koncertnek mindössze annyi volt az érdekessége, hogy télen volt, de igazából ez is a „Tour of The Universe” turné keretében volt, mint a 2009-es.
 

 
Így érkeztünk el 2013. május 21-hez, azaz a Depeche Mode tizedik budapesti koncertjéhez. Az emberek ugyebár a kocsmákban próbálják ráhangolni magukat, a koncertre, de persze ez a kissebség, hiszen már fél 7-től kígyózó sorokban próbálták az emberek megtalálni, hogy melyik kapun kell nekik bejutni a stadionba. Hiába van ráírva a jegyre, azért ez egy csomó embernek komoly problémát jelentett. Ez ugyebár azért volt kellemetlen, mert ha valakinek a jegyére az volt írva, hogy „Bejárat a Dózsa György úti kapun”, az bizony hiába próbált bemenni a Stefánia felől, elküldték, hogy menjen szépen át a másik bejárathoz. Ez egy elég nagy séta...
 
A stadion felső karéja le volt zárva, mint valami csonka szobor. A Puskás eme sajátos torzsága minden bizonnyal nem válik dicsőségévé az itt tartandó rendezvényeknek, de mint tudjuk, az igazi funkciójának, azaz a focimeccseknek sem. Néhány hónappal ezelőtt a Törökország elleni világbajnoki selejtezőn is teljesen megtelt volna a felső karéj is, de sajnos be kellett érni azzal, hogy 35-40 ezer ember mehessen szurkolni. Világciki, hogy nekünk ez a nemzeti stadionunk, de ez egy másik történet...
 
A görény, üres felső karéjtól eltekintve teljesen megtelt a stadion, így meg is válaszolta az élet a decemberben a Pecsában feltett kérdést, azaz igen, nagyon is érdekli még az embereket a Depeche Mode.
 
Szégyellem és szánom-bánom, de a magam részéről én lemaradtam az előzenekarról, ugyanis megannyi ismerőssel találkozva fel kellett térképeznem a rengeteg jól felszerelt büfé némelyikét. Megjegyzem: sosem voltam még ilyen elégedett a cateringgel a Puskás Stadionban. Még a meccseken is annyira béna szokott lenni a büfé, hogy meg sem próbálok bármit is vásárolni, ugyanis nem elég, hogy rohadás drága szokott lenni, még a hozzá nem értés is lesüt a legtöbb eladóról, kvázi jól látszik, hogy soha a büdös életben még nem csináltak ilyesmit, csak valamiféle mutyinak köszönhetően árulhat ott bármit is. Ennek totálisan az ellenkezője játszódott le a Depeche Mode-koncerten, ugyanis mindenki vásárolhatott mindent, amit csak akart, hiszen sok, jól megközelíthető büfé volt, ami feltétlenül jó pont.
 
A koncert természetesen az új lemez, a „Delta Machine” indítódalaival, a „Welcome My World”-del és az „Angel”-lel kezdődött, amire nem meglepő módon csöppet sem pörgött fel a mintegy 40 ezer néző. Aztán persze jöttek a jobbnál jobb, ismertebbnél ismertebb dalok, mint a „Walking In My Shoes” meg a „Black Celebration” és a többi. A hangosítás nekem lehetett volna kicsit hangosabb is ugyan, de a látvány az mindenért kárpótolt. A háttérvetítés az legendásan jó szokott lenni a Depeche Mode-koncerteken, de a mostani az fenomenális volt. Nem egy Gorillaz vagy Chemical Brothers szint de, nagyon látványos, hatásos volt. Az egyik dalnál például összefonódott testek voltak a színpad mögött kivetítve és zseniális volt, hogy a teljes mozdulatlanságukat egy-egy apró mozdulat törte meg, mint például hogy behajlították az ujjaikat. Megkapó és egyben ijesztő is volt, de ez valahogy jó értelemben.
 
Jó volt még, hogy a közönség is vevő volt minden rezdülésre, de az nem volt annyira jó, hogy Dave Gahan olykor a sztenderd, már megszokott derék-rázáson és a mikrofonnal pörgésen túl olykor mintha kicsit unta volna. Ezt simán lehet, hogy csak én néztem be, de sajnos tényleg olyan hatást keltett. Mondjuk, ez is megbocsájtható egy 51 éves embernek...
 

 
A Depeche Mode-koncertek csúcspontja minden bizonnyal akkor jön el általában, amikor valamelyik ősrégi dalukat játsszák el. Ez a pillanat ezen a koncerten is elérkezett, méghozzá a visszataps után a 1981-es „Speak & Spell” lemezről, a „Just Can’t Get Enough” című dal volt. Mindig rá kell döbbennie az embernek, hogy az egykoron hatalmas sláger, mennyire egyszerű dallamokból, újhullámos sztenderdekből, és néhány csöppet sem speciális szintetizátor hangszínből áll. A közönség tombolva ugrálta végig...
 
Az utolsó dal a „Never Let Me Down Again” volt, majd jött az utcán lökdösődés a tömegben. A troli lekésés, majd taxit el nem érés és a Dürer Kertbe menés, ahova egy after party volt meghirdetve a koncertről érkezőknek, de oda egyáltalán nem lehetett halandónak bejutnia, gondolom, mert megtelt egy pillanat alatt. De az a Dürer előtt ácsorgók közt is jól látszott, hogy ezen a koncerten egy idősebb korosztály kereste azt a régen érzett hangulatot, amire anno andalogtak az első csajukkal, vagy közösséget formáltak azokkal, akik imádni tudták ezt a zenét, amit Depeche Mode-nak hívnak.
 

 
Folyt. köv.
 
Setlist:

01. Welcome To My World
02. Angel
03. Walking In My Shoes
04. Precious
05. Black Celebration
06. Policy Of Truth
07. Should Be Higher
08. Barrel Of A Gun
09. Higher Love (Martin) // Only When I Lose Myself (Martin Gore)
10. Child Inside // When The Body Speaks (Martin Gore)
11. Heaven
12. Soothe My Soul
13. A Pain That I’m Used To
14. A Question Of Time
15. Secret To The End
16. Enjoy The Silence
17. Personal Jesus
18. Goodbye
—-
19. A Question Of Lust // Home
20. Halo (Goldfrapp-Version)
21. Just Can’t Get Enough
22. I Feel You
23. Never Let Me Down Again
 
Joss Beaumont
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky