2011. január 26. | Doroszlai Beáta
A Korai Öröm már két évtizede bővíti hazánk zenei palettáját. Nemcsak a magyarok körében, de Európa szerte is megérdemelten vált népszerűvé különleges, definiálhatatlan, főleg etnós, pszichedelikus és rockos hangzásvilágával és méltán szerzett, valamint folyamatosan szerez is új rajongókat (köztük engem is) minden korosztályból. Élményeikről, terveikről faggattam őket fellépésük előtt a Szeparéban 2011. január 20-án. Kérdéseimre az együttes tagjai örömmel válaszoltak, csak a napközbeni vizsgáról a kezemben maradt hatalmas papírköteget látva hökkentek meg kissé, hogy ennyi kérdést szándékozom-e feltenni a bandának, mert akkor nem fogják tudni tartani a meghirdetett kezdési időpontot. De utánam korán visszakapta a Korai Örömöt a közönség.
MyMusic: A honlapotokon a legfrissebb hírek között csak a mai koncert időpontja szerepelt. Más eseményre nem számíthat mostanában a közönség?
Korai Öröm: Utoljára január elsején léptünk fel, de több koncertet adtunk decemberben is. Folytatjuk a zenélést, a következő koncertünk február 5-én lesz a Gödörben.
Majdnem egy éve jelent meg legutóbbi albumotok. Mikorra tervezitek a következő lemezt?
- A közeljövőben egy remixet fogunk elkészíteni, amelyben összeválogatjuk az eddig kiadott legjobb számainkat. Nemcsak a már ismert dalainkat fogja tartalmazni ez a lemez, dúsítva lesz mindenféle extrákkal és eddig nem hallott feldolgozásokkal is. Eddigi albumainkat pedig összegyűjtjük, és a kollekcióból egy boxot is ki fogunk adni, ez hamarosan kapható lesz a boltokban.
Hogyan kell elképzelni egy lemez összeállítását Korai Öröméknél? Spontán jönnek az ötletek, vagy összeültök egy „brainstormingra” és pontosan megtervezitek az albumot?
- Sosem erőltetünk semmit. Rögtönözni szeretünk, hetente egy-két alkalommal szoktunk próbákat tartani. Ilyenkor elkezdünk prüntyögni, amiből aztán elindul egy motívum, erre már maguktól jönnek a dallamok. Az alaphoz aztán mindenki hozzáadja a magáét, „ráönzőzik”, ebből alakul ki aztán az eredmény. A zene és az egymás iránt érzett szeretet elég ehhez. Fél szavakból is értjük már egymást. Más nem dolgozik így, ilyen zenét más nem csinál, a mienkhez hasonló munkamódszere senkinek nincs, hogy így próbáljon, ahogy mi, hogy így csináljon számot, mint mi.
Van, aki rólatok „koppincsol”?
- Neveket inkább nem mondanánk. Vannak viszont testvérzenekarok, szlovák, szlovén, francia és olasz is, amiknek az elemei hasonlítanak a mieinkre. Például az Ozric Tentacles testvérzenekarral kapcsolatban állunk, rájuk is jellemző a monoton dob- és basszustechnika. De nincs még egy pont ilyen együttes, ennyi hangszerrel, ennyi ízléssel, mint amilyen a mienk.
Mennyire befolyásolnak a külsős vélemények? Igazodtok mások igényeihez?
- Szerencsére annyira csak pozitív kritikákat kapunk, hogy már várnánk néha egy kis negatívat is. Szokták mondani, hogy nagyon egyediek vagyunk és hogy sehol máshol nem hallottak még a mienkhez hasonló zenéket. Nem szeretjük a direkt dolgokat, ránk nem tud senki olyat erőltetni, ami nem mi vagyunk. Az empátia tart össze bennünket, egy ilyen őszinte műfajban nem is nagyon lehet olyat alkotni, amit nem tényleg mi magunk, magunktól csinálunk. Az ilyen erőltetett dolgok sosem lennének tartósak.
Miben változtatok az elmúlt két évtized alatt?
- Öregedtünk (nevetnek). Kevesebb talán az etnós elem a zenénkben, meg a káosz is. Bár akkor még nem éreztük káosznak azt, ami ma esetleg annak tűnhet. Ma már a technológia problémáinak kevésbé vagyunk kitéve, plusz több tudásunk és rutinunk is lett az évek során. Nem kell a számíráson gondolkoznunk már, jönnek maguktól a dallamok.
És ti merre jöttetek-mentetek az utóbbi időben? Szerettek turnézni?
- Régen mindig úton voltunk. Szétutaztuk egész Európát. Akkor több hetes turnékat is végigcsináltunk. Mostanában inkább egy hetes, vagy többnapos utakra megyünk, hogy maradjon időnk a családjainkra is. Voltunk Hollandiában, Ausztriában is mostanában, és fogunk menni Németországba. Szeretünk nagyon utazni, koncertezni mindenhol. Több testvérzenekarral is kapcsolatban állunk, így mi is elintézzük, hogy ők Magyarországon léphessenek fel, hogy a hazai közönség is megismerje őket, és ők is segítenek abban, hogy mi az ő hazájukban koncertezhessünk, úgyhogy nagyon sok más országban is szeretnek már minket, a zenekar kezdetei óta. Nincsen menedzserünk, mi magunk, főleg Zoli szervezi a külföldi utjainkat. Ezáltal, hogy egymást segítjük, jó cserelehetőségeket és kapcsolatokat alakítunk ki a többi zenekarral is.