2011. január 26. | Doroszlai Beáta

Korai Öröm: Folytatjuk a zenélést!

A hazai, nem régi koncertjeiteket nézve a Szeparén kívül felléptetek nemrég a Morrison’s-ban is, de általában a Gödörben szoktatok zenélni. Az a kedvenc helyetek?
- A Gödörben nagyon jó a technika, a hangrendszerek, de nemcsak mi, hanem a közönségünk is ezt szereti legjobban. Azt a klubot, amit már megkedveltek, a későbbiekben is szívesen választják. Kisebb helyre nem érdemes mennünk, mert nem férnek be a hallgatóink. A Morrison’s pedig kevésbé a mi közönségünk törzshelye. A Gödör már mindannyiunk számára megszokott, jól bevált hely. A vetítéseink is, amik már megalakulásunk óta fontos elemei a koncertjeinknek, ott nagyon jól tudnak érvényesülni.

És külföldi kedvecetek van?
(egymás szavába vágnak) - Az egyik legjobb a koszovói békefesztivál volt, egy aknásított területen. De a Macedóniában, az Ohridi-tó partján tartott koncertünk is nagyon jól sikerült, ez is a megbékélés jegyében került megrendezésre. Egyszer három és fél órán át koncerteztünk, annyira belejöttünk, és amikor befejeztük, úgy éreztük, alig zenéltünk aznap. Hollandiában történt meg, hogy egy oper-air koncertet adtunk egy természetvédelmi területen egy erdei színpadon, amelynek a neve „Secret Színpad” volt. Csomót barangoltunk az erdőben, mire végül nagy nehezen megtaláltuk a helyet. De volt olyan alkalom is, amikor az előttünk egy nappal fellépő zenekar gitárosát szemeltük ki magunknak, hogy a mi koncertünkre ugorjon be a frissen kivált gitárosunk helyére. Egész éjjel együtt volt a banda, szívtunk, tanítottunk, hogy ne legyen belőle nagy égés másnap. Aztán elkezdtük a koncertet, és akkora mázlink volt, hogy öt perc után áramszünet lett az egész környéken, így nem szólt az illető gitárja sem. Végül csak dobolni tudtunk a színpadon, szóval nem buktunk le, és egy jó kis akusztikus dobkoncert lett az egészből. Lovasiék mondták irigykedve, amikor szó volt a lemezeladásaik nagy számáról, hogy mi viszont legalább csomószor lépünk fel külföldön. Erre nagyon büszkék vagyunk.  Az ilyen speciális élmények, utak, a közös kalandok viszik tovább a zenekart.

Volt más olyan baki, amit szívesen elmeséltek?
- Áramkimaradásokkal többször is találkoztunk már. Az egyik EFOTT-on például belecsapott a villám a trafóba, ránk is ömlött az eső. A Tankcsapda után következtünk, és megint csak dobolni tudtunk. A Tankcsapda is beszállt aztán a zenélésbe, együtt koncerteztünk vagy tízen egy órán át. Ilyesmi volt már Németországban is, mindenki a színpadunk köré gyűlt, hogy minket hallgasson, nagyon jó volt az az este is. Tetszett az a kaland is, amikor Csehországban, egy elegáns hotelben egy szál alsógatyában lopkodtuk a sajtokat a Kosheen-től (nevetnek).

Ennyi idő után szoktatok még izgulni egy-egy koncert előtt?
(eltűnődve) - Igen, persze. Kicsit most is izgulunk. De szerencsére belefér, ha valamit elrontunk, nem igazán lehet észrevenni. Minimalizáljuk a bakikat, amennyire lehet, de azáltal, hogy egymásra figyelünk, nem nagyon szoktunk hibázni.

Ugye még legalább ennyi évig együtt fog maradni a banda?
- Nagyon szeretjük azt, amit csinálunk. Nem tervezünk előre, de ameddig jól érezzük magunkat, és ameddig van mit játszanunk, addig van értelme. Még biztos, hogy sokáig.

A mai koncert után együtt folytatjátok a bulizást, vagy külön töltitek majd az estét?
- Tibi megy a Szeparéból a Trabantra. Többen ma nem megyünk már tovább, a turnékon úgyis kibulizzuk magunkat, ott éjjel-nappal együtt vagyunk. Hetente egyszer-kétszer találkozunk mindenképpen. Régen állandóan együtt lógtunk, milyen jó volt például, amikor az Odeonban megnéztük a Vad Pálmákat. Letekertük a hangot és poénból mi szinkronizáltuk magunknak a filmet, jól elvoltunk. A kint elsétálók meg hallották, ahogy röhögünk, és ők is azt a filmet akarták megnézni, amiben ennyi és ilyen poén van... (nevetünk) Mostanában inkább a családjainkkal vagyunk.  Majd megint nagyot bulizunk együtt a Gödörben. Gyere Te is, ne felejtsd, február 5!

Doroszlai Beáta

1 2