2009. szeptember 14. | Bajnóczi Piroska

Anna and the Barbies: Valamiféle kapcsolatba kerültem az ördöggel...

Anna és egy barbi, vagyis Anna és Márk meg én. Játszunk egymással nektek szavakkal. Csak amiatt, ha netalántán „Álmatlan” lennél, ha  kilógna a lábad a sorból, ha Te „eklektikusan” élnéd a világot, ha esetleg most nem érnéd el a színpadot. Nézd, épül a híd közted, s köztük - szokásukhoz híven szokatlan jelmezt öltöttek. Elhúzom a függönyt, láss a kosztümök, s olvass a sorok mögé. Ez semmiképpen sem lesz kritika, az úgy is a zenekritikusoknak szól.

MyMusic.hu: Marci, melyik barbi volt a kedvenced?
Bubnó Márk: Én mindig is egy alternatív gyerek voltam, karvezető apuka, pszichológus anyuka, s így a barbit csak a reklámokból ismertem. Egyébként, ha jól emlékszem, egyszer elloptam egy barbit az ovis társamtól, vagy a szomszédtól, s lecsavartam a fejét. Úgy hogy nekem a fejetlen barbi volt a kedvencem. A másik kedvenc barbim a dobos pozíció az „Anna and the Barbies”-ban.

MyMusic.hu: Anna akkor nem barbi?
Márk: Anna nem barbi.
Pásztor Anna: Remélem.

MyMusic.hu: „If you don’t fit in, you know you never will’- ez, gondolom, nem faji megkülönböztetésre utal csupán, vagy tévedek?
Márk: „Ha nem passzolsz be, akkor tudod, hogy nem is fogsz.”- ez egy több olvasatú dolog. Ha nem vagy egy olyan valaki, aki felkapod a divatos szólamokat, s elkezded követni ezeket, akkor akár mennyire is megerőszakolhatod magad, hogy egy populáris jelenség legyél csakúgy szakmailag, mint emberileg, valójában az életben nem fogsz beilleszkedni. Egy banális példa: köztudott, hogy a mi szakmánk egy rettenetesen szenvedélybeteg szakma. A kollégák töménytelen mennyiségű legális és illegális drogot vesznek magukhoz. Én ilyen-olyan okokból nem élek ezekkel, s nem esik olyan jól a vegyülés, ugyanis senkivel sem tudsz egy épkézláb mondatot váltani, mert részeg az illető, vagy nagyon felületes, vagy a kettő együtt. A kapcsolódási pontok csak a felszínen vannak meg. Ha nem tudsz úgy beállni a sorba, hogy úgy érzed, neked ott a helyed, akkor mindig is ki fogsz lógni.
Anna: Szerintem a sorokban senkinek nincs helye, mert individumoknak születtünk. Csak a rendszerezési kényszer állítja be a szivárványszínű emberiséget szürke uniformisokban ebbe a sorba, s akkor a lét menetelés. Nyilván akarva-akaratlanul néha mindannyian beállunk egy-egy sorba, s ez a nóta ebből a menetelesből való kikiáltás: „Semmi baj gyerekek, akik úgy éreznek, mint mi, azok nincsenek egyedül!”

MyMusic.hu: Még a kezdetek kezdetén volt egy show-tok a Moulin Rouge-ban. Mit is álmodtatok meg?
Anna: Megálmodtam. Ez konkrétan így volt. Én a Moulin Rouge-ban dolgoztam 2 hónapig, mint művészeti vezető, s felajánlottak nekem egy estét, hogy tetszésem szerinti műsort hozzak fedél alá. Akkor már kívülről-belülről ismertem a helyszínt. Egy álmatlan hajnalon jött az ötlet, hogy az alakulófélben levő zenekarommal rendezzünk egy fergeteges bemutatkozó koncertet némi teatralitással fűszerezve, amit a hely légköre inspirált. A továbbiakban még kölcsönöztünk rokokó kosztümöket, amit punk hajakkal ötvöztünk. Ennek nagyon gyorsan híre ment, s magam sem hiszem el, hogy milyen sztárok jelentkeztek, Pély Barna, Romhányi Áron, Fibula, Király Viktor, Galambos Dorina, Kandech Evelin, Schmidt Barbi már akkor is velünk énekelt. Sorra álltak be táncosok, ipari alpinisták, s a legszebb, hogy ingyen és bérmentve csinálták.

MyMusic.hu: Mit álmodtok még?
Anna: Én, mint Pásztor Anna, vagy mint „Anna and the Barbies”?

MyMusic.hu: Is-is.
Anna: Nagyon fura álmom volt ma. Jimmey Hendrix otthonában voltam, s én szerettem volna lenni Jimmey Hendrix. Ugyanakkor még azt álmodtam, hogy valamiféle kapcsolatba kerültem az ördöggel, aki Rock&Roll volt. A szarvait csavargattam és az arcába énekeltem. Kérdés volt, hogy én ezt szeretném-e csinálni. Ébren azt álmodom, hogy sokat játszunk, nagyon türelmetlen vagyok, én 24 órában szeretnék ezzel foglalkozni, ha lehet alvás nélkül. Ez éltet.

MyMusic.hu: Milyen az, amikor a lét megy? („Játszanék Veled”)
Anna: Szerintem, amikor áll az idő, akkor megy a lét.

MyMusic.hu: Milyen az, amikor áll az idő?
Anna: Amikor kiteljesedik a pillanat. Az időt nem lineárisnak fogom fel. Például egy napba mennyi minden zsúfolódhat bele, s mennyire kevés is lehet. Egy-egy nagyobb megmérettetés napján annyit éltem, mint máskor 3 hét alatt. S vannak ezek az álmos „Garfield-létszerű, ragacsos amőba” napok, amikor száll az idő, nem történik semmi, s a posványból az ember nem nagyon tud kijönni.

MyMusic.hu: S még ha sok mindent csinálsz, akkor is állhat. Az sem mindegy, hogy mit csinálsz.
Anna: Ez a kiszúrás. Sokszor esek abba a hibába. hogy borzasztó türelmetlen vagyok, s nagyon akarom csinálni azt, amiről úgy gondolom, hogy jó.

MyMusic.hu: Mit játszanátok, mert ugye a dal címe: „Játszanék veled”?
Márk: Azt játszanánk, amik mi vagyunk, ami jön.
Anna: A dalban az életről van szó. Az élet egy játék, azért nagyon jó színpadon lenni, mert bárki lehetsz. „Színház az egész világ”, s ez egy játék.

MyMusic.hu: Új album?
Márk: Készül, s játszuk az új nótákat koncerteken is, három szám kész van, fent van a MySpace-es oldalunkon is. Az anyag felvételre készen áll.

MyMusic.hu: A CLS adta ki az albumotokat.
Anna: Ennél a kiadónál nem kellett kompromisszumot kötnünk, s nekünk ez nagyon fontos, hogy azt kövessük, ami belülről jön, s ne kommerz számokat adjunk ki.
Megláttad a pillanatot? Figyelj továbbra is, ki tudja mikor, s hol „támad”. A boldogságot csak észre kell venni, s hagyni, hogy átjárja tested, lelked, intellektusod. S persze maga a harc - akarom mondani a játék - a tökéletesség felé törő úton az, ami teljesebbé teszi a hiányt. Ti még láttok valahol posványt? Mert én nem. Meneteljünk, nehogy a végén még utolérjen!

Bajnóczi Piroska