2008. augusztus 17. | Fodor Csaba

El lett küldve az összes kiadó a p...ába! – videó!

A Sziget harmadik napjának fellépői közé kerültek a koros, de még mindig nagy tömegeket vonzó punkzenekarok. Így fellépett a magyar URH, a német Die Ärzte és a hazánkban először fellépő angol punklegenda a Sex Pistols. Csak kár, hogy a stílus már legtöbbjüktől távol áll.

Az egész ott kezdődött, hogy Die Ärzte-re csak a nyomtatott sajtó munkásai mehettek be fotózni, mert ők így akarták. Sex Pistols-ra pedig csak az együttes saját listáján szereplő fényképészek. Enyhén paradox, hogy pont a punkok szabnak korlátokat. De igazából jó élmény mikor az első sorba verekedjük magunkat - miközben a színpadot vicces „Achtung Jazz” feliratú függönnyel takarják el a német zenekar előtt - s miután minden, rég elfelejtett deutsch-ot előszedve megmagyarázzuk az ott tanyázó német punkoknak, hogy csak pár percre zavarnánk a géppel. Mondják is, hogy jó, majd az első akkordra nekiállnak pogózni (azért találtok éles képeket a galériában). URH-n meg egész más a helyzet ott örültek a fotósoknak, csak a fotósok néztek össze bambán már az első szám alatt, hogy ezzel mit kezdjenek. Hisz Müller Péter – akinek valamilyen „furcsa” okból kifolyólag muszáj minden Szigeten fellépnie – állt egy helyben, mint a zenészei és szólt valami, amire a mellettünk álló biztonsági azt mutatta a másiknak, hogy ez hányadék. Persze az URH rajongók szerint jobban sikerült a fellépés, mint VOLT-fesztiválon, vagy a Magyar Dal Napján (de erről, majd egy külön cikkben elmélkedünk), a külföldiek meg ölbe tett kézzel kivárták a végét.

Most pedig jöjjön a fő zenekar teljesítménye! Már az ötvenkét éves Johnny Rotten sem ugyanaz, mint régen. Alig mozgott a színpadon, a terepháló-szerű ruhájában, néha elcsúszott a szöveggel, és előfordult, hogy egész sorokat, hagyott ki, hogy visszatérjen a ritmusba. Aztán meg jött a kötelező Bush szidás, de miért kell egy angolnak, egy leköszönő amerikai elnököt kritizálnia? Meg persze el lett küldve az összes kiadó a p...ába. Aztán levonultak cigiszüntre, mondván „ha elég hangosak vagytok tán visszajövünk”, meg is tették még pár számra, aztán utána is visszatértek maximálisan kihasználva a nekik szánt időt, és sokszor meghöszönve Budapestnek, a magyaroknak a lehetőséget. A zenére visszatérve, ráfoghatjuk, hogy ez punk és ezzel el is lenne intézve minden baki, de egy krisztusi korban levő zenekarnak, csak el kéne már játszania a négyütemeket – akár még hullarészegen is - pontosan.  Mondjuk nem is csak a zenekkarral voltak gondok, hisz a hangosítás ezúttal sem volt az igazi. De ez a Pistols már biztosan nem váltja meg a világot.

Fodor Csaba