2008. augusztus 17. | Fodor Csaba
Délutáni pop-punk és a hazai alternatív rock legnagyobb neve a nagyszínpadon. Ilyenkor áll elő az a helyzet, hogy vannak külföldi együttesek, akik bár megtöltik a nagyszínpad előtti tér legalább felét, de több magyar együttes is elférne helyettük. Millencolin és Kispál és a Borz koncertkritika.
Délutáni pop-punkkal indítottunk a nagyszínpadnál a Sziget második napján, vagyis megtekintettük a svéd Millencolin koncertjét, melyből kiderült, hogy az első nap után, végre jól szól a hangtechnika. Az együttes már nem volt annyira meggyőző. Annak ellenére, hogy hibátlanul és pontosan játszották, a fiatalok által ma is kedvelt, régebbi deszkásoknak tán már csak kellemes nosztalgiát jelentő számokat, nem adtak semmi pluszt. Játszottak a Pennybridge Pioneers albumtól kezdve az idén megjelent Machine 15 ismertebb számaiig mindent, de az 1992-ben alakult együttes már egy kissé megöregedett, és egyre hiteltelenebb tőlük a fiatalos pop-punk vonulat. Már nem is csinálnak akkora showt, mint régebben, csak eljátszák albumszintűen a slágereket, miközben a tapsra a betanult „koszönöm”-mel válaszol Nikola Sarcevic - énekes - és néha, a biztonság kedvéért megkérdezi, hogy jól ejtette-e ki. De az összegyűlt nemzetközi közönség láthatóan élvezte a fellépést.
Majd a Nagyszínpadnál maradva, Lovasi András és bandája (nem a hobbizenekara) következett. Igazi Ős-Kispál hangulatot teremtettek a színpadon a kezdeti négyes felállásban, csak már a mai négy taggal (Dióssy D. Ákos, Kispál András, Mihalik Ábel, Lovasi András). Ők is slágereket játszottak, csak eltérve az albumon hallhatóval, sok számot átalakítva, zenei és nyelvi poénokat elsütve közben, de mindezt majdnem hibátlanul. Csak egyszer hangolodott el Dióssy hangszere, amire Lovasi az „ez kibaszottul hamis volt” fordulattal reagált, de folytatták hatalmas élvezettel. A külföldieket is megörvendeztették egy „nemzetközi refrénnel” az I Like Gemenc című szám alatt, valamint két új számot is eljátszottak (az egyik címe Űrbemarkoló). Úgy tűnik végre kilábalta azokból a mélypontokból, melyekbe az elmúlt két év során sikerült többször is beleesniük. Igaz a vendégzenészeket többen hiányolták – csak Németh Juci tűnt fel a De szeretnék erejéig, valamint pár számban Géza gitározott - de így is nagyszerű koncert volt. Nagyon megérdemelték a visszatapsot, és meg is háláltak a Ha az életben című gigaslágerrel.
Fodor Csaba