2008. augusztus 14. | Fodor Csaba
A Sziget-fesztivál első napján megtudtuk, melyik együttes rendelt magának gyermekkórust, és különböző élményekkel gazdagodtunk a Nagyszínpad két punk-koncertje alatt. A közönségre sem lehet panasz, akik megpróbálták létrehozni a világ legnagyobb circle-pitjét. Csak a hangosítással ne lennének gondok.
Bármennyire is elment a populáris zenék irányába a Sziget Nagyszínpadának felhozatala, az első napon rögtön két punk együttes is fellépett teljesen különböző teljesítménnyel. Kezdetnek a délután háromra időzített Anti-Flaget néztük meg. Az együttest még 1988-ban alapította a vicces, 70-es évek punkjait idéző művésznéven alkotó, Pat Thetic (dob) és Justin Sane (ének, gitár). A hőségben nem hittük, hogy sokan akarnak majd egy hazánkban először járó eggyüttes koncertjén tombolni, aztán tévedtünk és talán közönségszámban verték is az utánuk következő két zenekart. Meg is érdemelték a sok tapsot, még annak ellenére is, hogy leginkább régebbi, többek által ismert számokat játszottak, pedig a háttérben az új albumukat is borító öltönyös sas feszített. Mondjuk, mint azt már a The Bright Lights of America című album kritikájában is megírtuk, az eredetileg is politikai témájú szövegeket író zenekar, az utolsó albummal már eléggé elment demagóg irányba. Így örültünk is az olyan nagyszerű számoknak, mint a Rank ’n File, az Undergrond Network, vagy akár a One Trillion Dollars, de volt a nagy klasszikus Die For The Government is. Egy gond volt a előadással - bár ez nem annyira az Anti-Flag hibája - mégpedig az, hogy alig hallatszott az ének, de ezzel aztán szinte mindegyik későbbi koncerten is gond volt.
Klikkelj a képre és nézd meg a galériánkat!
Azt is megtudtuk, hogy a zászlóellenesek rendeltek gyermekkórust a szervezőktől, amit meg is kaptak és két szám erejéig körülbelül egy tucat gyerek került a színpad bal sarkába, és látszott is, hogy énekelnek, de sajnos belőlük abszolút semmi nem hallattszott. De minden hiba ellenére Justin Sane-ék voltak eddig a legközvetlenebb fellépői az idei fesztiválnak, folyamatosan kommunikáltak a közönséggel, és énekeltették őket, és kérték, hogy csinálják meg a világ legnagyobb körpogóját, ami aztán nem jött össze, de a színpad két oldalán beindult egy-egy circle-pit lazán volt akkora, mint a színpad maga.
A nap másik punkjai a Flogging Molly névre hallgató, tradícionális ír, kelta népzenét punkkal vegyítő, amerikai együttes volt. Szinte minden számuk lassan, népzenésen, indult hegedővel, tangóharmónikával, esetenként ír furulyával, aztán általában az ötödik ütemre beindult a 2-4-es punk dobolás, amire lehetett tombolni, pogózni, de mi elég hamar meguntuk a héttagú Los Angeles-i zenekart. Egyébként nem is voltak annyira közvetlenek, mint az előzőekben írt punk zenekar. Az énekes próbált viccelődni, de inkább tűnt terhesnek nekik ez a koncert, talán azért is mert az Dave King (ének, gitár) felesége, az együttesben hegedűsként és furulyásként közreműködő, Bridget Regan is éppen állapotos.
Fodor Csaba