2008. augusztus 8. | MM
Most aztán nézhet a sok szkeptikus. Még hogy a Sziget nem tud lépést tartani a világ zenei történéseivel? Elég volt 3 évnyi Live 8 koncertsorozatot végignézniük, és a Gerendai-Presser párosnak máris sikerült előállni a mi saját kis karitatívkodásunkkal. Csak történetesen most nem az éhező afrikai gyerekeken, hanem a saját testnedveiben fetrengő magyar dalon próbálunk segíteni.
Presser Gábornak nyilván álmatlan éjszakák sorozata jutott, amióta nem megy már (még) a Megasztár se, és egyre ritkábban kerülnek elő a régi LGT lemezek. Ezért most újabb szívügye van: a magyar dal. Elmondása szerint a magyar dal egy kihaló félben lévő állatfaj, köszönhetően a magyar előadók el külföldiesedésének, és hogy ma már szinte senki nem énekel magyarul számokat. Az álláspont szerint, amire igazán szüksége van a magyar popzenének, az egy nosztalgikus lökés, amiből később nemzeti ünnepnap is válna.
Az nyilván elkerülte a magyar pop-guru figyelmét, hogy vannak magyar nyelven éneklő (haha) magyar előadók, és köréjük szerveződik is a magyar könnyűzene, csak ennek a színvonala meg se közelíti a nemzetközi pop-piac farvizét sem. Most nem kezdenék bele Márk, a Viva Comet, és társaik méltatásába, csak szeretnék rámutatni, hogy az a terület, amit Presser úr üresnek és kihasználatlannak lát, valójában nagyon is be van töltve, csak selejttel. Ennek megfelelően teljesen érthető, hogy a fiatal és tehetséges előadók közül sokan (távolról sem mindenki) választja a külföldiül éneklést, és őszintén szólva abban sem vagyok biztos, hogy azoknak, akik kitartanak anyanyelvük mellett, sokkal több jutna.
Egyszóval lehetséges, hogy nem a fiatal előadók a Kör élőben való előadása általi meggyőzése a járandó út, ha fel akarjuk virágoztatni a hazai pop-piacot. Emellett persze a rosszmájúbbakban felmerülhet egy analógia is Gerendai Károly tavalyi szigetes és idei MDN-ás nyilatkozatai közt, miszerint remélik, hogy végre nullszaldós lesz.
MM