2005. december 19. | Jónás Tamás
Sziasztok! Ezen a héten az adott hangnemben nem szereplõ hangoké lesz a fõszerep, ezek alkalmazásával egy hétköznapibb zenei alapot is fel lehet dobni.
A kíséret (ld. az elsõ mp3-at) tulajdonképpen egy triviális Am - G - F - F akkordmenetre vezethetõ vissza. A tuningolás elsõ elemeként végig megtartjuk az A basszust: Am - G/A - F/A - F/A.
A 3. ütemben az addigi kvintfogások helyett bõvített kvartot fogunk, amely sokkal markánsabb hangzást eredményez. Egy F-dúr akkordhoz a skálája alapján Bb hangot tennénk, de mivel a kör hangneme A-moll, így a H hang használata a kézenfekvõ. Az ütem végén a harmóniát feloldjuk kvintre (F-C).
A 4. ütem is bõvített kvarttal indul, ezúttal a tercre (F-A) feloldva. A kör legvégére egy G elõkészítéssel egy Bb kvintfogást teszünk, azaz kilépünk egy pillanatra az a-moll hangnembõl. Ettõl a lépéstõl nem változik meg a kör jellege, az A alaphangokat követõ Bb hang ellenére sem lesz itt szó A-fríg hangnemrõl, viszont így sokkal érdekesebb, színesebb lett.
A szóló a G# hang többszöri nyújtásával és visszaengedésével indul. A G# köztudottan az A harmonikus moll hetedik foka, de ebben a példában röviden és elrejtve szerepeltetjük, hogy ne hozhassa létre a jellegzetes (neoklasszikus) harmonikus moll-hangzást. Más szóval, a fenti módon alkalmazva blues-ban vagy "sima" rockban sem lenne stílusidegen, sõt, nagyon kellemesen disszonáns hatást eredményez visszaengedéskor, amikor az A basszus fölött megszólal a G# hang. (Ld. a második mp3-at.) Hozzáteszem, hogy a rockban a "disszonancia" szónak egész más definíciója (és értelme/szerepe) van, mint a klasszikus zenében, ezzel gondolom sokan egyetértünk.
A második ütemben a kromatikus skála hangjai szerepelnek, megkeverve. Az A hangtól (E-húr 17.) a H hangig (H-húr 12.) az összes hang szerepel, kivéve éppen azt a D# hangot, amelyet az A-moll hangnem blues-os megközelítésekor szoktak használni.
A harmadik ütemben (F-dúr a harmónia itt) a szóló is a bõvített kvartot hangsúlyozza ki, majd nyújtás segítségével az Eb hang szólal meg, így e pillanatban a két gitár egy F domináns szeptimet ad ki együtt. (Ez -- mármint a harmóniába nem illõ kis szeptimmel való operálás többek között Marty Friedman kedvelt módszere.)
A negyedik ütemben minden hagyományosan zajlik (hiszen ott már a kíséret épp eléggé rendhagyó). Csak arra kellett vigyázni, hogy a Bb akkord megszólalásakor olyan hang legyen kitartva, amely illik hozzá (D).
Az 5-6. ütemben mindössze háromféle hangot használtam: az I. V. és VII. fokokat. Itt a wah pedál általi ritmika viszi elõre a szólót. A 6. ütem végén az 5-7-5-4 résszel lépünk ki a minimalista szakaszból, és megint csak H hanggal megyünk rá az F-dúr akkordra. A 7. ütemben az F-dúr arpeggio-t is H hangon fejezzük be.
A 8. ütem egy egyoktávos kromatikus futammal indul, amelybõl egyedül a C# hang marad ki (ez is csak azért, hogy a skála lefelé jól kezelhetõ legyen a gitár nyakán). A futam párja pedig felfelé megy (ide egy blues-os kis terc->nagy terc lépést is bepakolhatunk), a záró Bb akkord pillanatában pedig ezúttal egy H-ról(!) nyújtott C hang szólal meg (IX. fok a Bb-dúr akkordhoz képest), amely kitartva maradhat az új körre is, hiszen a nyitó akkordhoz is nagyon jól illeszkedik.
A gyakorlat kottáját itt megtaláljátok jpg formátumban, ehhez a részhez két letölthetõ mp3 van, egyik itt, másik itt.
Jó gitározást!
Jónás Tamás - gitároktatás rock, blues, heavy stílusokban - kezdõknek, haladóknak és profiknak
dessum@freemail.hu - egyéni oktatás és távoktatás(!)
.