2020. február 25.
Samizdat címmel jelentette meg ötödik nagylemezét a Képzelt Város. Az albummal a zenekar visszatért a hosszabb számokhoz, a rájuk jellemző, izgalmas dalszerkezetekhez és sikerült megalkotniuk egy minden ízében kompromisszummentes anyagot.
A Képzelt Város négy év után jelentkezik új lemezzel. Az új dalokkal visszatértek a kevés vokálos, hosszabb dalszerkezetekhez, a szövegeket pedig angolra cserélték a nyelv dallamossága miatt. A Samizdat első számait már 2017-ben egy nagyvázsonyi elvonuláson megalkották, de hosszú út vezetett végül az album tényleges befejezéséig: „Egy ilyen műfajú zenével az embernek máshogyan kell foglalkoznia, mint egy tömegeket megmozgató stílus esetében. Rengeteg a buktató, de ha a végén sikerül egy kompromisszumok nélküli dolgot készíteni, az mindenképp jó érzés, különösen akkor, ha ez valahogy meg is találja a helyét és útját az emberekhez”- meséli Kovács Ákos András, a zenekar énekes-gitárosa. – „A kompromisszumokkal való ilyen küzdelem sokunk életét végigkíséri más szempontokból is, nagyjából erről szól ez a lemez. Mi hoztuk létre, mi csináltunk rajta mindent, ami jó és mindent, ami rossz. Így vagyunk büszkék rá, ami nyilván megfelelően patetikusan hangzik, de így van.”
A lemez címe is a zenekar alkotói attitűdjére utal: „A szó elvileg egyszerre fejezi ki azt, hogy magunk által kitalált, készített és sokszorosított, ráadásul van egy sajátos ellenkulturális vonatkozása is. Külön pikantériája, hogy a magyar politikatörténetben is jelentősége van. A maga módján talán a saját helyzetünket is jellemzi ezen a kulturális területen, ezért kifejezőnek találtuk címként” - kommentálja Ákos.
A lemezt a Kepler Stúdióban rögzítették, a hangmérnök Miskolczi Márton volt, a csapat gitáros, billentyűse. Az album és a koncertek vizuális megjelenésért Vadászi Zoltán felelt, akinek a zenekar két videóját is köszönheti. A Samizdat három számához (Samizdat, Stolen Land, Unsound) nemrég klip is készült, de a rendszeres koncertre járók már több dalt is ismerhetnek az albumról: „Egy jó ideje élőben is játsszuk őket, szerencsére rengeteg pozitív visszajelzés mellett, ami egyáltalán nem magától értetődő 5-10 perces dalok és nem szokványos dalszerkezetek esetében. Ehhez kapcsolódik egy rövid, de jellemző sztori: amikor tagcsere következett be, úgy döntöttünk, hogy keresünk valakit, aki feldobolja a lemezt, amíg nem találunk végleges dobost. Ezért egy kedves ismerősünk (egyébként remek dobos) próbált besegíteni, aki a sikertelen próbálkozások közepette végül feltette a kérdést, hogy arra nem gondoltunk-e, hogy esetleg közönséget is szeretnénk, mert akkor nem így kellene dalokat írni. A közös munkából nem lett semmi, mert mi így szeretünk/tudunk dalokat írni, ennek minden őszinteségével és sokszor reménytelenségével. Az viszont csodálatos érzés, hogy közönségünk így is van.”