2016. február 29. | Stewie

A zenetörténelem 10 legjobb frontembere

Mai összeállításunk alapja, a zenekarok legmeghatározóbb tagjai lesznek, a frontemberek. Lehet, hogy még ma se tudnánk mi fán terem a Muse, vagy a Velvet Revolver, ha nincs egy karakteres, energikus ember, aki el tudja adni a színpadon a zenéjüket. Nézzük, hogy ki mindenidők 10 legjobb frontembere!

10. Fela Kuti, Africa 70: Talán a legjobban James Brown, Bob Marley és Che Guevara kombinációjaként lehetne leírni a Kuti jelenségét. Bár a színpadon kívül is érdekes életet élt (vegyük például a 27 feleségét), de a színpadon élte igazán ki magát. Karizmatikus, politikailag fűtött zenéi tömegeket vonzottak.

9. Liam Gallagher, Oasis: Talán nem ő játszotta a legzúzósabb zenét a rock történelmében, de Gallagher kétségtelenül az egyik legnagyobb rocksztár. Ő a klasszikus mesebeli hős: ő az a sztár, akivel tudunk azonosulni, akinél elhisszük, hogy egyszer mi is ott lehetünk majd a színpadán, ahol most ő áll.

8. Iggy Pop: Ha volt valaki, aki punk volt a punk előtt, az Iggy Pop volt. Ő az igazi lázadó, aki 70 évesen is póló nélkül áll a színpadra és mutatja a középső ujját a világnak. Markáns humorával, öröké lázadó és izzó szellemével méltán foglal helyet az öröklistán.

7. Jim Morrison, The Doors: A mára már pólómárkává és közhellyé vált Morrison többek között ikonikus rocksztár is volt (bár sokan már elfelejtik ezt az „apró” aspektusát az életének). A 27-es klub tagja a korszakának meghatározó szerplője, generációk figyeltek rá, mint Cobainre, vagy Elvisre.

6. Mick Jagger, Rolling Stones: A rocktörténelem Alfája. Minden, ami rock, vele kezdődött, így szinte már természetes, hogy meghatározó volt gyakorlatilag az összes utána következő zenésznek. A klasszikus frontember: energikus, fél perc alatt magával ragadja a tömeget, és bárhol fel tudja találni magát.

5. Kurt Cobain, Nirvana: Cobaint az igazi utolsó rock sztárként szokták emlegetni egyes berkekben. Bár erős túlzás, de a 27-es klub egyik ikonikus alakja mindenképp a 90-es évek legemblematikusabb alakja volt. A depresszív színpadi előadása hatással volt mindenkire, aki látta, akár egyszer is.

4. Ian Curtis, Joy Divison: Talán őt lehet a legérzelmesebb frontembernek mondani a történelem során: minden egyes pillanatában lehetet tudni, hogy éppen boldog, vagy szomorú a színpadon. Mindig a pillanatban és a pillanatnak élt, és ez látszott a koncerteken is. Bárkit meg tudott szólítani zenéjével, és személyiségével.

3. Robart Plant, Led Zeppelin: Az egyik legikonikusabb zenekarnak a legikonikusabb frontember dukál. Egyedi hangja és extravagáns megjelenése méltán jutatta őt a dobogó alsó fokára. Egyszerre volt feminin és muszkuláris, nőies és férfias. Viszont nála egyértelmű, hogy a zenekara segítette a listára: a Led Zeppelin a tökéletes összhang miatt tudott sikeres lenni, és külön-külön nem is tudnánk talán rólunk.

2. Joe Strummer, The Clash: Talán egyeseknek nem több a klasszikus punk, mint olcsó bőrszerkó, vacak hangás és dühöngő fiatalok. Strummer is ilyen volt külsőre. Viszont emögött egy zseniális elme állt. Ez a kettősség az, ami miatt a 2. helyen végzett a listán. Egyszerre tudott menő és elgondolkodtató lenni. Ő volt talán az, aki a végső formáját megadta a punk első korszakának.

1. Freddie Mercury, Queen: azt hiszem, senki nem lepődik meg, hogy Mercury végzett az első helyen. Ő minden, ami eszünkbe jut egy rocksztárról. Minden mozdulata, minden lélegzetvétele zseniálisan meg volt komponálva, nem lehetet nem élvezni a performanceát.

Forrás: gigwise.com