2016. július 5.
Mostani toplistánkat Posztós Balázs állította össze nekünk, aki a Hello Hurricane basszerosa. A 2012-ben alakult zenekarra érdemes mostanság odafigyelni, hisz idén bekerültek a Cseh Tamás Programba, és új albumuk, a What Can I hide, most került ki a virtuális polcok kínálatára. Na de lássuk, hogy miket hallgat Balázs a saját nótáikon kívül.
Pink Floyd- Echoes
Egy több mint húsz perces szám, unalmas rész, öncélú agyjátszás, vagy bármiféle sallang nélkül. Szerintem érdekes, hogy negyven éve még lehetett érvényesülni, sőt, a könnyűzene történetének egyik legnagyobb zenekarává lehetett válni a popsablonokat ennyire mellőző zenével. Manapság ilyenekre nincs ideje a zeneiparnak, meg az embereknek sem nagyon. Kár.
Radiohead - Weird Fishes/Arpeggi
Radiohead, a kultúrmisszióm. Állítólag az elmúlt 20 év egyik legfontosabb zenekara, itthon még sem annyira közismert, max ha a creep-et ismerik sokan, ami pedig nem nagyon ad reális képet a zenekar munkásságáról. A számaik hangszerelése, felépítése, szövege, megszólalása tökéletességig fejlesztett, és lehetetlen őket skatulyákba belesuvasztani. A mostani választottam egy kifejezetten gitárorientált szám, nagyon szép háttérénekkel, és a felépítés itt is eléggé beleköthetetlen szerintem. Egyszerre pop- zene, meg valami teljesen más.
The Mars Volta - Cygnus...Vismund Cygnus
A The Mars Voltát azért kedvelem, mert konkrétan akármikor akármi megtörténhet a zenéjükben. Hogy hogyan lettek ennyire rétegzenével ennyire ismertek, azt el sem tudom képzelni, itt abszolút elfogadom, ha ez már nagyon sok valakinek. Az ének ebben a zenében nekem teljesen egyenrangú a többi hangszerrel, a szövegből egy betűt nem lehet érteni, de szerintem itt inkább a teljes zenei szabadsága cél. Sem hangszerelésben, sem felépítésben, sem ritmikákban, sem hangszeres tudásban nem érzek semmi korlátot, itt sokszor nem is lehet nagyon hangnemekről beszélni talán. Dinamikai ugrásokról annál inkább, nem ajánlom óvatlanul felhangosítani, mert pórul lehet járni.
Sigur Ros Saeglopur
Megint csak egy rendkívül eredeti zenekar, még csak hasonlót sem tudnék mondani rá. A Sigur Rós zenéje talán a legutaztatósabb: elkezdődik valahol, teljesen máshova jut el, és de maga az út a legszebb. Ha az előző számban az ének csak egy volt a sok hangszer közül, na, az itt hatványozottan igaz, főleg hogy nem az erősségem az izlandi nyelv. Fogalmam sincs, miről szól, de egészen biztosan nagyon szép. Van még néhány zenekar, ahol a gitárt vonóval szólaltatják meg, de ilyen hatást csak náluk vélek felfedezni.