2015. március 23. | Dobos
A GypoCircus egy 2011 óta létező, önmagát ethno-punknak aposztrofáló, alapvetően szegedi formáció. Sokszínű karakterek alkotnak sokszínű zenét ebben a rendkívül érdekes, bohém hibridben. Feledd és táncolj című daluk megjelent az Irodalmi Jelen tavaly évvégi, legirodalmibb magyar dalok gyűjteményében, valamint észrevétették magukat a Ganxsta Tribute program keretein belül is, ahol a Szerb határ felé című dalt dolgozták fel. A zenekar mostanában sem tétlenkedik: Nemrég léptek fel a Barba Negrában a Paddy And The Rats, illetve a Bohemian Betyars társaságában, sőt Kiskunfélegyházán is volt egy bulijuk a Bohemiannel. Az egyre népszerűbb zenekar legközelebb Kiskunhalason, majd a Kobuciban lesz látható/hallható, ahol a Maszkura és a Tücsökraj társaságában játszanak majd. Szokásos top 5-ös összeállításunkban, a zenekar gitáros vokalistájának, Velcsev D. Kostának az ízlésvilágába nyerhetünk betekintést.
Nyers – Ahogy akarom
Az Afrobetyár lemez kivételével a többit ronggyá hallgattam, közülük a kedvencem ez a „dugatlan lemez”.
A zenekar utolsó koncertjeit volt szerencsém élőben látni. Alapvetően keresem egy lemezen azokat a számokat, amiket a zenekarok nem tolnak a közönség arcába, de valójában igazi gyöngyszemek. Számomra ez a szám is ilyen. A keverést tudtommal Hidasi Barnabás követte el, az eredmény magáért beszél. És nem utolsó sorban szintén szegedi produkció!
Muse - Panic Station
A „Panic Station” a fúvóstéma miatt ragadott meg először. Nézegettem a stúdiós videókat a „The 2nd Law” album készítéséről és ott találtam rá az öreg trombitások ízes, koszos játékára valamint a semmivel össze nem keverhető dobolásra. A teljes lemez nemsokára bekerült az utazós lejátszási listámba. Érdekes kompozíciók és monumentális hangszerelés, amit ennek ellenére nem érzek feleslegesnek. Talán az egész lemezben és ebben a számban is az átgondoltság és a már-már kamarazenélés felvételen átütő élménye tetszik a legjobban. A videó a maga ízléstelen effektusaival hívta fel magára a figyelmemet, lehet ez volt a koncepció, legalábbis nem lepődnék meg, ha így lenne.
Jamie Cullum- Don’t stop the music
Egy időben eléggé rá voltam durranva a jazz-re. Vettem is egy jazz-gitárt, de azóta néhány különleges muzsikus és a gitár maradt meg a falon. Nagyon jó érzés hallgatni, ahogy szállnak ki a dallamok ebből a pofátlanul fiatal úriemberből. Ha valaki nem ismerné, érdemes a saját számait is meghallgatni, valamint a koncertfelvételek is igen lebilincselőek.
Audioslave - Be Yourself
A koncertek utáni „rock diszkókban” tett rám nagy hatást a Rage Againts The Machine. Az Audioslave számomra etalon hangzás (stúdió és koncert) valamint nagy inspiráló erő a gitárhangszínek keresésében és feszes játékra való törekvésben. Az első nagylemezüket rongyosra hallgattam, mai napig nem tudom letenni.
Ha a nap folyamán fáradok, ezzel mindig tudok egy újabb lendületet venni. Energiabomba és kőkemény feszes muzsikálás, jó dalszövegekkel fűszerezve.
Mohai Tamás - Francnak annyi
Az egyik aktuális kedvencem. Mohai Tamás gitárjátékát 16 éves korom óta imádom hallgatni. Érettségi előtti egy évben gyakorlatilag más nem is szólt a walkmanemben és nem egyszer késtem el a gimnáziumból amiatt, hogy egy szólót még végig akartam hallgatni. A BoomBoom és Háború dalok mellett a szóló törekvéseit is szívesen hallgatom. Kicsit szókimondó a dalszöveg, de érdekes kérdéseket vet fel a világ mostani rendeződéséről.