2014. augusztus 14. | Ó.Zs

Sziget – A nap, amire emlékezni fogok - 0.nap

Gyors bejelentkezés után este hat óra körül megérkezve rögtön megtaláltam azt a zenekart, amire jó éve várok már, ez pedig az ADTR, vagyis A Day To Remember.

Az amerikai metalcore-punk fúzió csapat az A38 színpadon játszotta el legismertebb slágereit. Kettős érzéssel készültem a koncert előtt, bár a srácok stúdióminőségben kiválóak,  olykor-olykor negatív kritikákkal szokták megbélyegezni a zenekart, miszerint a frontember Jeremy McKinnon nem mindig nyújt száz százalékot. Ezek a gondolatok jártak a fejemben a koncert előtt.
Hat óra körül bele is vágtak az All i want című sikerszerzeményükbe, amit a közönség az énekessel együtt énekelt. Óriási hangulat, látványelemek, szerpentin, konfetti, füstágyúk, mindennel készültek a show kiteljesedése érdekében. A közönség nagy része közösen énekelte a zenekarral együtt a dalokat, ami nem csak engem, de az amerikai srácokat is meglepte.  A csapat többször is kiemelte, hogy ez volt az első koncertjük Magyarországon, és mekkora megtiszteltetés nekik, hogy ennyien ellátogattak a koncertjükre.

Jeremy minden várakozást felülmúlt, bár a hangosítás nem mindig volt a legtökéletesebb, rajta semmi nem múlott, hibátlan volt mind tisztaénekben, mind hörgésben, ami technikailag egy nagyon nehéz feladat.

A közel másfél órás koncertet összesen tizenhat dal előadásával, számtalan show elemmel, és hihetetlen nagy hangulattal zárták a srácok. Szívből kívánom, hogy máskor is jöjjenek az országunkba, én biztos ott leszek akkor is.



A nap, számomra másik várt eseménye az amerikai pop punk banda a Jimmy Eat World fellépése volt. Legelőször velük még tizenhárom évvel ezelőtt találkoztam, amikor kiadták a máig legsikeresebb dalukat, a The Middle-t. A magyar zenecsatornák előszeretettel játszották a kétezres évek elején ezt a számot tőlük, viszont azóta egyre kevesebbet lehetett róluk hallani, ezért is voltam kíváncsi, hogy mit is fognak produkálni.
A koncert az eredeti tervekkel szemben nem 23 óra után kezdődött, hanem 21:30 körül. Az A38 színpad küzdőtere megtelt a srácokat szerető emberekkel, és egy hihetetlen másfél óra vette kezdetét. Sok év rutinja nem nyomta a bélyegét a koncertre, száz százalékos pontossággal és odaadással fűszerezték az előadásukat, a közönség táncolt, énekelt, ugrált, ami egy nagyon pozitív visszajelzés lehetett nekik. Huszonegy éves fennállásuk óta először játszottak ők is kishazánkban, de remélem nem utoljára.

A koncert egyik, számomra nagyon kedves visszhangja a zene összetartó ereje. Nem számít, ki honnan jön, ki mit csinál szabadidejében, hol élnek, kik ők, a zene összekovácsolja az embereket, lehet köztetek több, mint ezer kilométer, ha közös az érdeklődés, akkor együtt élvezhetik az emberek a zene varázsát. Számomra ezt a fantasztikus érzést tudta visszaadni a Jimmy Eat World. Köszönöm nekik ezt az élményt.



Setlist:
All I want
I’m made of wax, Larry, What are you mafe of?
Why walk on water when we’ve got boats
2nd Sucks
Right back at it again
If it means a lot to you
City of Ocala
Violene ( Enough is Enough)
Mr Highway’s Thinking About the End
End of me
Sometimes You’re the Hammer, Sometimes You’re the Nail
Have Faith in me
Homesick
The plot to bomb the panhandle
All Signs point to Lauderdale
The Downfall of Us All

Ó.Zs