2014. augusztus 13. | Jam

Sziget - 0. nap - Végre megnyitott az A38 sátor!

Ezzel együtt fő bázisommá is vált a mai napra, hiszen egymaga vonultatott fel annyi érdekességet, mint az összes többi színpad együttesen (legalábbis számomra). Nézzük hát meg részletesebben, hogy miért is olvadozom ily mértékben ettől a helytől!

Brody Dalle és kis zenekara nyitotta a sátor Szigetes pályafutását, igaz némi késéssel, de ez a többi előadóra már nem volt kihatással. Dalle kisasszonyról azt kell tudni, hogy egy ausztrál punk-leányzó, aki majdnem ugyanazt hozta, mint vele egyidőben az Anti Flag a nagyszínpadon, csak talán kicsit lányosabban. Több melódia, néhány lassabb nóta és kicsit visszafogottabb tempó. Mindemellett kellemes csalódásnak bizonyult a koncert, főleg hogy szinte teltház előtt zajlott. Ennek ellenére minden pillanatban azt kívántam, hogy bár lenne már vége, hiszen az A Day To Remember volt a következő fellépő. De legalább a várakozást megkönnyítette a kis punkos felvezetés, így ezúton is köszönöm az élményt Miss Dalle!

Szóval az A Day to Remember... nem tudok nagyon mit írni, hiszen az egyik kedvenc bandámról van szó, akik a metalcoret és a pop-punkot vegyítő zenét megalkották és emellett még sosem jártak Magyarországon. Így ők is és én is nagyon vártuk az első találkozást, amely, nincs mit köríteni, tökéletesre sikerült. A közönség majd' megőrült Jeremy-ékért, ők pedig fültől-fülig mosollyal és egy másfél órás sláger-koncerttel hálálták meg a baráti fogadtatást. Látszott rajtuk, hogy valóban élvezik ezt az egészet, nem csak kamuból ment a vigyorgás, mert megköveteli a szitu. Technikailag kifogástalan volt a produkció (mondanom sem kell), extrának pedig a wc-papír dobálás, a strandlabda-áradat és a konfetti zápor számított. Plusz a 4-5 másodperces bass drop-ok, amelyek megremegtették az ebédre fogyasztott fasírozottat a gyomromban. Imádtam őket!! De biztos vagyok benne, hogy ezek nélkül is az év koncertélménye lenne számomra. Így pedig már csak szuperlatívuszokban tudok megemlékezni róla (és könnyes szemmel, hogy holnap nem lesz egy újabb koncert...). "Kérem kapcsolja ki!" (hüpp-hüpp)

Eztán egy Casper nevezetű német együttes vette pátyolgató szárnyai alá a közönséget, amely 90%-a, bármilyen furcsa is, de német volt. Én a magam részéről nagyon érdekesnek találtam a zenét, ugyanis az élő zenével eljátszott dubsteptől kezdve a stadionrockig mindenféle alap volt, csak az a fránya ének ne lett volna... ugyanis az is német volt. Ezzel még alapjában véve nem lenne gond, hiszen ott van a Wizo, Falco, a Die Erste és még sokan mások. Itt viszont ének helyett német rap ment a már fentebb említett alapokra. Így tehát, a tegnapi Leningrad és a mai Casper buli után, meg kell állapítanom, hogy az orosz és a német nyelv a világ leigázására vagy félelemben tartására tökéletesen alkalmas, de rappelésre viszont tökéletesen alkalmatlan! Kár érte, ugyanis ez a banda (még az elcseszett Chad Kroeger-hasonmás gitárossal is - akikből volt három, csak tudnám minek, mikor gitár alig volt a dalokban) angol szövegekkel már rég világhírű lenne. Így csak most jutottak el határaikon kívülre először, azt is ide, a Sziget fesztiválra. Nem mondom, hogy kár volt meghívni őket, mert érdekes színfolt voltak, de vannak érdekes magyar bandák is, akik a fél kezüket adnák egy ilyen fellépésért. De tudom: "azért jó ez a fesztivál, mert internacionális".

Végezetül a Jimmy Eat World koncertjével intettem búcsút ittlétem két napjának, amely, bár nem mondanám igazán lendületesnek vagy lebilincselőnek, de levezetésnek pont megfelelt. Egyértelmű, hogy a zenekart Jim Adkins viszi a hátán a hangjával, a zenéivel és a színpadi mozgásával (ha már az ő bandája), de nekem kicsit azért furcsa volt, hogy a többi négy zenész csak van a színpadon és játssza a kötelezőt. Nem mondom azt, hogy minden koncertbe bele kell halni (DE, hiszen az "igazi rocksztár az első próbán meghal"), de ha már először jön egy zenekar egy új országba zenélni és egy tömött sátor fogadja őket, akkor azért illik megmozdulni. Ettől eltekintve nagyobb bajom nem volt a bulival, csak kicsit lagymatag volt a sok tölteléknóta, amelyek a pop-rock összes sablonját felvonultatták. Persze azért a Sweetness, az In The Middle, az I Will Steal You Back és a Pain miatt megérte a másfél órás buli! Az pedig már csak a ráadás, hogy a végén sikerült Jimmyvel kezet is fogni (ez egyébként egyből sokkal pozitívabb megítélést ad a bulinak is, higgyétek el). (hehe)

Az igazi fesztivál holnap kezdődik az első nappal, aki tehát kedvet kapott, az ne habozzon, indulás az Óbudai szigetre, hiszen az élmény felbecsülhetetlen. Egy jó tanács még a végére: pihenjetek rá, mielőtt jönnétek szigetelni!

Jam

Fotók: Sziget Fesztivál Facebook, Mozsi Gábor