2014. augusztus 13. | Jam

Sziget - 0. nap - Indul a nagyüzem!

Amíg tegnap sokszor azt sem tudtam, hogy mit csináljak, annyira nem voltak számomra érdekes programok a Szigeten, úgy ma már inkább a szelekcióval kellett foglalkoznom. A nulladik nappal végre sok olyan hely is megnyitott, amely tegnap, nagy sajnálatomra, még zárva volt. Például az A38 sátor!

Amely helyszín egyébként a mai nap fő attrakciójává nőtte ki magát a szememben és sanszosan ez a lendület kitart majd a hét végéig, hiszen mégis csak a Világ Legjobb Klubjának sátrában tomboltunk. Viszont mielőtt ide betértem volna, azért történt még egy s más, idézzük fel ezeket!

Ahogy a tegnapi Road koncerten Máté elmondta: „Azért jó, hogy ez a fesztivál nemzetközi, mert így sokkal több a hülye". Ez valóban így van, de hát attól fesztivál a fesztivál, hogy tele van fura figurákkal. Nekem három kedvenc ugrik be így hirtelen: a harmadik helyre a lego-fejű emberkét raknám, akit Queens of the Stone Age-en vett sokszor a kamera, így a kivetítőn is megcsodálhattuk elméje elborultságának világra kivetített következményét. Második helyre a tegnapi Tankcsapda koncerten hatalmas banánnak öltözött, cseh srác került, akit egy villáminterjú keretében arról kérdeztem, hogy ezt mégis miért? A válasz nemes egyszerűséggel ennyi volt: "Mert buli!" Hát, ha akceptáljuk, hogy a negyven fokban életnagyságú plüssbanánnak öltözni buli, akkor ez így igaz. Mindenesetre kívülről tényleg mókásan nézett ki. A dobogó csúcsán pedig két közel százkilós, borostás, szőrös úriember áll, akik neonzöld és neonrózsaszín tüllszoknyában lejtettek Anti Flag-en (szigorúan fehér alsógatyával). Őket sajnos nem sikerült meginterjúvolni, mert akkora rajongóhad vette körül az urakat, hogy képtelenség volt megközelíteni őket. Ezzel együtt az érdem az övék: a leghülyébbek a Szigeten! (jelenlegi állás szerint).

De hogy valami zenei dologról is essen szó: Anti Flag-gel kezdtem a napot, akiket sosem ismertem volna meg, ha nincs a Guitar Hero harmadik része, abban ugyanis szerepelt a srácok egy dala. Így örültem neki, hogy a tegnapi pop-punk (Blink) után ma egy oldschool punkbandát is végigcsápolhatok. Az urak zsigerből nyomták a zenét, üvöltöztek, hergelték a közönséget és énekeltettek mindenkit. Élvezetes koncert volt még annak ellenére is, hogy a nap nem hagyta abba az égetést egy fél pillanatra sem. De hát punkok vagyunk, kit érdekel!?

Ha már a nagyszínpadnál tartunk: sajnos a Ska-P koncertjéről lemaradtam, mert az A38 sátor nem hagyott más választást (de erről még mindig később), viszont úgy vagyok vele, hogy a spanyolok szinte minden évben jönnek, úgyhogy lesz még rá alkalom, hogy ezt bepótoljam. Apropó: mostanában a Queens of the Stone Age is minden évben jön, viszont nekem még mindig kevés az, amit csinálnak (mint ahogy tavaly a Volton is kevés volt). Egyszerűen a negyedik-ötödik dalnál már unalomba fullad a félórás felvezetés és a szaggatott riff-áradat, dalonként háromszor. Éppen ezért el is néztem néha a Petőfi Színpad felé, csak hogy megnézzem, a magyar bandákra mennyien kíváncsiak. Meglepően sokan, főleg, hogy Halott Pénzen délután fél négykor már tele volt a placc, Hősökön egyértelmű volt a tömeg (és mindenki velük volt és fel is tette!) és Magashegyi Undergroundra vagy 30Y-ra aztán végképp nem lehetett már bejutni. Mai napig nem értem, hogy Bíborkáék zenéjében mit lehet szeretni (kivéve Beck Zolit, aki beugrott vokálozni az egyik nótánál), de úgy látszik most én vagyok a kivétel a tömegből. A legnagyobb meglepetés a Petőfi Színpadán egyébként a Riddim Colony volt, akik felmentek a színpadra, elénekeltek néhány fű-himnuszt (természetesen a kert zöld gyepére gondolunk!) reggae stílusban, majd levonultak (és akikről egyébként még soha nem is hallottam). Mindezt pedig 200 raszta beállítottságú figura táncolta végig. Sosem voltam még igazi reggae koncerten, úgyhogy mindenképpen érdekes színfoltja volt a napnak ez a kis kulturális spektrumszélesítés.

Jam

Fotók: Sziget Fesztivál Facebook, Csudai Sándor