2014. augusztus 16. | Bea
Megírom én szívesen, milyen volt a Bastille, csak igazából nem tudom. Annyira sokan voltak, hogy oda se fértem. A tömeg méretéből és aktívságából – is, saját csekély tapasztalatom mellett – arra engedek következtetni, hogy nagyon jó volt a Bastille. Azért persze hallottam-láttam belőle valamicskét. Íme!
Eleve azt érdemes megjegyezni, hogy csütörtök napközben szinte végig szakadt az eső. Ehhez képest már az igen nagy környéke a Szigetnek telve volt, kocsikkal, kocsisorban fennakadt tömegközlekedési eszközökkel, parkoló kocsikkal, még regenerálódó és már regenerálódott fesztiválarcokkal, rendőrökkel, stb. Szóval látszott, hogy nagy happening közeledik a Szigeten. Ráadásul mindez késődélután, amikor a legtöbb munkahelyen még tart a meló, szóval az irodisták még be se szabadultak a fesztiválzónába. Lassan, de biztosan haladtam, késtem, de bejutottam! Igazából a Bastille végét csíptem el, mire végigálltam minden sort, ami a bejutáshoz és a komfortérzet kialakításához (értsd kaja, pia, cigi, pia, pia, a legmesszebbi de legalább legkevésbé gusztustalan mosdó) kell. De az a legjobb volt!
Már tegnap is egész nap EEEEYOOO-EEEYOOO-t énekeltem, hát pont arra a számra értem oda, hogy végre az eredeti és élő verziót hallhassam. Ami valljuk be, sokkal jobb mint a saját változatom. Sokadmagunkkal együtt danonásztuk szépen végig a dalt, azért bántam, hogy véget ért, és így lemaradtam a többi Bastille-slágerről. De mire másra, ha nem a lekésett zenék bepótlására van a YouTube!
Annyian voltak, hogy nemhogy a színpad elé nem jutottam, de még a távoli színpadszéli pozíciómért is keményen meg kellett küzdenem. Még világos volt, mikor lement a koncert, de mindenki lelkesen, boldogan, zászlólengetve-sártapicskolva-lassan beitókásodva üdvözölte az angol zenekart. Szép kis közönséget verbuváltak össze, van mire büszkének lenniük. Reméljük, értékelték a Szigetnépet, és ők is éppolyan jól érezték magukat fenn a színpadon, mint mi lenn a sárban – tényleg jó volt!
Bea
Fotó: Sziget.hu/Szemerey Bence