2014. augusztus 16. | Bea

Sziget 2014: Repeta Macklemore-tól

Úgy tudom, teltházas volt csütörtökön a Sziget. Így már értem, miért nem jutottam soha közelebb a Nagyszínpad fellépőihez – a Macklemore-ra már pláne kiért mindenki, még a munkából, túlórából befutottak is. Pedig megnéztem volna kicsit közelebbről a zenészt, fotók alapján legalábbis jól néz ki. Mindegy, egész jó volt hallgatni. A véleményem mondjuk nem változott, az a két száma jó, és ennyi. Ja és megtudtam, hogy kicsit túl beszédes a rapper, nemcsak a dalszövegei során.

Két dala miatt nagy örömmel vágtam bele a Macklemore-ozásba, gondoltam, biztos kiderül, hogy még csomó más számát is úgy szeretem, mint a Thrift Shopot és a Can’t Hold Us Down-t. Igazából valamennyire ez beigazolódott, még egy híresebb számát is felismertem, és örömmel nyugtáztam, hogy nagyjából szeretem is. De többet, hát, igazából nem volt mit felismerni. Annyit beszélt az exProfessor Macklemore, hogy kábé nem jutott már idő a dalaira.

A Thrift Shoppal indított, amellyel az amúgy is bőséges látogatószámot igen szépen meghatványozta. Mi is félig csócsált hamburgerekkel a kezünkben loholtunk oda, nehogy lemaradjunk az egyik legnagyobb durranásról.
Büszkék voltunk magunkra, sikerült, ott voltunk, vártuk a következő durranást. Hamar jött, a Can’t Hold Us Down formájában. És aztán még egyszer jött. A bibi csak az volt, hogy ismét a Can’t Hold Us Down formájában.
Szeretem a Déja Vu-érzést, de azért ilyen kevés szám közt egyet kétszer leadni, fura és kész. Nem mondom, hogy nem ugrabugráltam-énekeltem végig a repetát sem, de lehet, hogy érdemes lett volna újabb oldalát megcsillogtatnia.
Mindenesetre beszédes oldalát bőven megmutatta,  amivel az esetek nagy részében nem értettem egyet, de elismerem, hogy kellőképpen behergelte a népet a dumáival, jó terepet teremtve a főszám berobbantására.

Amíg a nem túl tartalmas összekötő szövegeket hallgattuk, volt lehetőség körülnézni. És szórakozni a látványon. Erre a koncertre már szépen (vagyis csúnyán) mindenki összesározta magát, még a józanok is kétféle koreográfiával közlekedtek a csúszós-nyálkás sárban, az egyik a pingvinként megfontoltan totyogó, a másik a karral ráegyensúlyozó-zombimozgó típust képviselte. Lábizom-erősítésből jeles lett a sárSziget!  Én is sokszor landoltam majdnem sárba, még jó, hogy az esés- és pogózásbiztos buborékfólia-esőkabátomban biztonságban voltam. Addig, amíg ki nem durrogtatták rajtam az összes buborékot a koncert végére. De legalább bővítettem a Sziget programkínálatát, a stresszoldó pukkasztgatás-mániások nagy boldogságára.
 
Bea

Fotó: Sziget.hu/Szemerey Bence