2014. augusztus 16. | -gabriella-

Egy nehéz nap éjszakája - Sziget szerda

Még mindig a Sziget szerdai napjánál tartva, az este nem sok jót sejtetett. Mivel Skrillex nulla érzelmi reakciót váltott ki, kollegáimmal maradtunk a biztosnál és elmentünk Vad Fruttikra. Most jön az, hogy: neeeee. Pedig de. És nem bántuk meg.

Jó, hát vannak jolly jokerek az ember életében, ilyen nekünk a  Vad Fruttik. Megjegyzem, ha Benkő Dániel egy szál gitáron és skótdudán játszott volna, akkor is eljövök a Nagyszínpadtól. Mindenesetre utólag azt tudom mondani, nem bántam meg. És bár számtalanszor láttam a Vad Fruttikat élőben, talán ez volt az utóbbi időkben az egyik legjobb koncertjük. Miért? Mert még a Sárga zsiguli is viccesen hatott, mert az utolsó pár számot üvöltve énekeltem félig ismeretlenek tengerében, mert a mögöttem állókat megpróbáltam összehozni, mert nosztalgia kavarog a kávés csészékben, és mert sok embernek nem tetszik. Na, ezekért. Egyébként nyilván az ugrálós énekléshez is kellett egy állapot, de én szeretném úgy látni magam kívülről, mint aki viccesre itta magát. Persze.

A koncert után kicsit lejjebb is ült a hangulat és a kanapékon próbáltuk megbeszélni a Petőfi színpadnál az életünket, majd eszembe jutott, hogy talán át kéne nézni az A38-ra Clean Banditra. Tudjátok ők azok, akiknek a nevéhez köthető a Rather Be és nagyjából már május végén megunta mindenki a nyár slágerét. A sátor széléig jutottunk és mivel esélytelennek tűnt a bejutás, plusz nem is annyira erőlködtünk, ezért pont ennek a dalnak az utolsó taktusaira hagytuk el a terepet. 

Mivel a Szigeten töltött első 6 órában nem jutottam a Nagyszínpadnál tovább, kicsit elmentünk felfedezni a terepet. Kezdésnek az Unicum Bar-nál hallgattunk mai slágereket a húszas éveiket taposó külföldiekkel, majd a Magic Mirror felé vettük az irányt. Bár ekkor már esett. Kérdés: mikor lett a Party Arénából Magic Mirror, és miért? "Mert régen minden jobb volt!". De az a baj ezzel is, hogy pont azt a régi személyes jellegét vesztette el a színpad, ami miatt megérte odamenni. Mindegy, majd jól érzem magam máshol.

Innen egy pizzáért vezetett az út és ahogy végignéztük az árakat a környező kajáldákban, mintha a Nagyszínpad felé exponenciálisan nőtt volna. Persze nem vagyok sóher, jó volt a hideg pizza 650-ért. Ezek után találtunk rá, arra a kis eldugott fák között lévő helyre, ami talán az este egyik leghangulatosabb helye volt és ami talán az Unicum Romkocsma Negyed nevét viseli, de ebben nem vagyok biztos, mivel a térkép pont annyira hasznos a Sziget Útlevélben, mint amennyire nem. Attól függetlenül, hogy nyilván középszerűen szar zene ment, egész jó hangulata volt a fényekkel és a rengeteg táncoló emberrel. Viszont itt már elég fáradtak lettünk és elkezdtünk kifelé orientálódni, de még távozás előtt begyűjtöttem egy olasz ölelést és egy zero kólát, csak hogy ne haljak meg hazafelé.

Ennyire izgalmas volt a szerda!

-gabriella-

Fotó: Sziget.hu/Mózsi Gábor